Felszínes

Gerard Butler a 300-zal vált szupersztárrá, ám valószínűleg neki is feltűnt, hogy Leónidasz megformálása kapcsán a legtöbben nem a játékáról beszéltek, hanem arra voltak kíváncsiak, milyen edzéstervnek köszönheti elképesztő fizikumát. Talán ebből tanulva innentől többnyire akciófilmekben vállalt szerepet; akár a kilencvenes években Van Damme vagy Steven Seagal, úgy gyártja ő is katonásan a másodvonalbeli produkciókat. Ezúttal egy CIA-ügynököt alakít, akinek egy iráni szabotázsakciója során kikerül az internetre a személyazonossága, ezért egy afgán tolmács oldalán ki kell menekülnie az országból. A színész és visszatérő rendezője, Ric Roman Waugh (Greenland – Az utolsó menedék, Támadás a Fehér Ház ellen 3.) ezúttal a tőlük megszokottnál komolyabb hangvételre törekedtek. Bár a film első egy órája a karakterek építésére és a politikai helyzet bemutatására koncentrál, teszi mindezt olyan érdektelenül és felszínesen, hogy könnyen elbólinthatunk, mire az első lövések elsülnek. Bár az akciójelenetek korrektek, Butler pedig még mindig kiváló az elgyötört, de tettre kész férfi szerepében, a Kandahár minden jó szándék ellenére sem emelkedik ki az életművéből.