Fenn a mélyben
Második gondolatgyűjteményét jelentette meg a magát militáns konzervatívként meghatározó Légió Hungária aktivistája, egyben elkötelezett Kispest-szurkoló. A Felmegyek a mélységbe című kis kötet a tavaly megjelent Csermely folytatása, formátumára nézve ez is zsebkönyv. Tudatosan, a szerző szándéka ugyanis az volt, hogy útközben, buszon, villamoson, de akár séta vagy kirándulás közben megpihenve könnyedén elő lehessen venni és felütni. Az írások ugyanezért rövidek, néhány perc alatt elolvashatók.
Miután megtettük, az első, amit megállapíthatunk, hogy Lipták Tamás jól ír. Tömör, közérthető, lényegre törő, őszinte mondatokban fogalmaz, nem gabalyodik bele öncélú szóbravúrokba, és kerüli az olcsó szellemeskedést. Gondolatai ugyanis komolyak. A korszellem béklyójával gúzsba kötött olvasónak nem is valók, de a szerző nem is keresi a kortárs népszerűséget.
A Felmegyek a mélységbe írásait leginkább itt-ott szépirodalomba hajló fiktív elemekkel tűzdelt jegyzeteknek, kisesszéknek nevezhetjük. Számos más klasszikus műfajhoz hasonlóan ez is meglehetősen visszaszorult az internet-korszakban, ezért is jó, hogy Lipták Tamás nyomtatott formában adja az érdeklődő olvasó kezébe ezeket a gondolatokat.
Az írások a szerző életének hétköznapjaiból táplálkoznak, de az egyes élethelyzetek – legyen szó hűséges tacskójával az oldalán végigjárt túrákról, imádott csapata, a Kispest meccseiről vagy közéleti hullámverésekről – mindig csupán kiindulópontjai, katalizátorai az azokból kibomló gondolatoknak. Gondolat: ez a kulcsszó. Lipták Tamás nyitott szemmel jár a világban, keresi (és egyre inkább megtalálja) a saját útját, van erkölcsi iránytűje, és így határozottan különbséget tud tenni jó és rossz, természetes és abnormális, szép és rút, harmonikus és zűrzavaros között. Utat vág magának a jó irányba, meglátja és jelzi a hiányokat is – írásai voltaképpen ennek a szellemi útnak egyes állomásai.
Mint említettük, Lipták Tamás jól ír, és emellett jót ír. Újabb kötetéből is kiviláglik tántoríthatatlan jobboldali, nacionalista, keresztény világnézete, életszemlélete, de azt figyelemre méltó eleganciával, mintegy mellékesen, magától értetődően mutatja fel. Írásai nem harsány, ellentmondást nem tűrő propagandaszövegek, inkább tovább gondolkodásra inspiráló meglátások, észrevételek, néha töprengések. Megsüvegelendő, hogy ebben a rohanó világban a szerző időt szán a belső útra, a magára figyelésre, a gondolatok végigfuttatására, pláne lejegyzésükre. Út – ez Lipták Tamás lételeme. Séta az erdőkben, fel a hegycsúcsokra, az ormokon elmélyülni a valódi valóságban, lemerülni a felszín alá, meglátni a jelenben a történelmet, a pillanatban a pillanaton túli örökkévalót – ez Lipták Tamás világa, ez adja meg léte, és bizony, ha belegondolunk, mindannyiunk létének értelmét. Sokfelől közelít a világhoz egyféle világszemlélettel, megkeresve és meg is találva az értelmes, jó élet lehetőségét. Bizonyos szempontból önismereti iskola is a Felmegyek a mélységbe, és ez az, ami az értékrendi rezonancián túl különösen értékessé teszi, ugyanis Lipták Tamás írásai az olvasóban elindítanak egyfajta önvizsgálatot, nem hagyva eltunyulni a lelket.
