Már az ősember is díszítette a lakhelytét, a barlangok falait. Felhasznált alapanyag a vér és a korom volt. Aztán a természet megismerésével egyre bővült a festékanyagok tárháza. A régiek ásványokból és növényekből nyerték a színek alapanyagait.

Áttörés az 1800-as években következett be. Ekkor kezdtek áttérni a kémiai anyagok használatára.

– A festékgyártás története ott indult, hogy bizonyos mezőgazdasági, vegyipari folyamatok melléktermékeiként olyan anyagok keletkeztek, amelyeket később festékgyártásra lehet használni. A lenolajgyártásnál pl. létrejöhetnek olyan anyagok, amelyek fakonzerválóként használhatóak – Kamrás Gábor mondja festékszakértő.

Ma egy festék három fő összetevőből áll. A kötőanyag összefogja a többi alkotóelemet, illetve a festéket a falhoz köti.

A töltőanyag a festék testét, vastagságát, állagát és fedőképességét adja. A pigment pedig a színért felelős. A nagyüzemi festék előállítás egy praktikus gyártási ötlettel kezdődött. Amerikában, az 1950-es években kitalálták, hogy a festék alapanyagát több 10 ezer liter mennyiségben legyártják. A színét adó pigmentet viszont csak utólag, kívánságra keverik hozzá. Így nem kellett sokféle színű festéket tartani.

– Korábban is volt színkeverés, voltak alapfestékek, csak éppen szemre, vagy egyéb mérőeszközökkel keverték a minőségi váltás igazából akkor történt, amikor precíziós színkeverő gépeket kezdtek el használni- teszi hozzá Kamrás Gábor.

Hogyan működik a színkeverő rendszer? A színek adagolását számítógép végzi, pontos recept alapján.

– Három alapszín van, ebből a 3 színből minden más szín kikeverhető: ez a sárga, a vörös és a kék, emellett van még a fehér és a fekete ezekkel a színek tónusát élénkségét tudjuk befolyásolni – magyarázza Vámossy Ferenc belsőépítész.

Keveréskor a világos színeket fehér alapból, a sötétebbeket a színtelenből készítik. Ebbe a bázisba kerül a színt adó pigment anyag. Már néhány csepp is elegendő egy liternyi festék előállításához.

(Forrás: www.freepress24.tv)