Feszty Árpád ébresztése

A június elején „Örökszép álmok” magyar álmodója – Feszty Árpád címmel megnyílt, 25 képből álló tárlat 1912 óta az első átfogó Feszty-kiállítás.

– Az 1914-ben elhunyt festő emlékét az első világháború, a trianoni sokk, majd a második világégés vihara elsodorta, a kommunizmusban pedig ideológiai okokból nem beszéltek a hívő keresztény Feszty Árpádról, aki műveivel a nemzeti öntudatot erősítette – mondja Kertész Péter, az ópusztaszeri intézmény ügyvezető igazgatója.

Legismertebb művét, A magyarok bejövetele című grandiózus történelmi panorámafestményt is csak az 1990-es években sikerült restaurálni a magyar nemzeti nagyságra, a történelmi múltra érzéketlen, sőt, azzal ellenséges erők szokásos gyalázkodásától kísérve.

Feszty Árpád 1856-ban született a felvidéki Ógyallán német eredetű családban, Rehrenbeck Szilveszter gazdálkodó fiaként. Atyja a kiegyezést követően magyarosította családnevüket beceneve – Veszti bácsi – után Fesztire, majd a Ferenc József királytól elnyert nemesi cím után Fesztyre.

A rangosítást Rehrenbeck-Feszti Szilveszter érdemeinek köszönhette, kiterjedt birtokai jövedelméből ugyanis sokat áldozott az ott élők gyámolítására, a térség felvirágoztatására, például iskolákat támogatott, élő cáfolatát adva a szegény népet elnyomó, dölyfös földbirtokosokról szőtt kommunista propagandának. Ez a szociá­lis érzékenység, hitből fakadó emberség Feszty Árpád gondolkodását is meghatározta, miként isnpirálta az is, hogy édesapja állandó festőművészt alkalmazott birtokán.

– Már Komáromban, az egyházi középiskolában megmutatkozott a tehetsége, karikatúrákat rajzolt tanárairól, komikus helyzetekben ábrázolva őket. Érdekesség, hogy egykori gimnáziumának épületében van ma a Duna Menti Múzeum. Egykori tanárairól készült rajzát az ógyallai Feszty Árpád Alapiskolában őrzik – meséli Kertész Péter.

Feszty idővel otthagyta a középiskolát, Pestre utazott, irodalmi kört alakított, amelybe a belépést bizarr feltételhez kötötték: meg kellett ölni egy Habsburgot. Persze végül enélkül is működött a kör, ami mellett a későbbi nagy festő a vándorszínészéletet is megpróbálta, kisalföldi kocsmákban lépett fel hasonló korú társaival egészen addig, míg a Thália múzsája által homlokon csókolni elfelejtett szüleik haza nem parancsolták fiaikat.

– A festészet mesterségét Feszty a müncheni Képzőművészeti Akadémián, később Párizsban tanulta. Sokféle stílusban, témában alkotott – mondja Kertész Péter, akitől megtudjuk, hogy a család más tagjai is az alkotóművészetnek szentelték életüket, testvére, Feszty Gyula például építész lett, számos épülete ma is áll a budapesti Andrássy úton.

Feszty Árpád első művészi korszakában leginkább tájképeket festett, gyakori témája volt az akkor még létező kisalföldi mocsárvilág. Később szociografikus látásmódú, realisztikus témák felé fordult, több képet festett cigányokról, de, valószínűleg apja szociális érzékenységét örökölve, a parasztság élete is foglalkoztatta, parasztportréi a magyar festészet legkiválóbbjai közül valók. Kedvelt módszere volt, hogy a megfestendő témát előbb lefényképezte, és a fotó után alkotta meg a képet. Jól felismerhető, saját stílust alakított ki, jellemző például nála, hogy éjszakai tájképen a felhő mindig jobbról úszik be a holdfénybe.

– Az 1880-as években már ünnepelt festő volt, sok megrendelést kapott, többek között az Operaház építésekor – tudjuk meg Kertész Pétertől. Ugyanakkor leginkább a családi birtokon fekvő Kingyesen érezte jól magát, bizonyos mértékig szerette a magányt, bár a kor számos híressége megfordult nála Gárdonyi Gézától Pósa Lajoson át Sipuluszig, azaz Rákosi Viktorig.

– A legnagyobb sikert kétségtelenül a történelmi témájú festményei hozták meg, abban az időben népszerű volt a nemzeti romantika. Feszty Jókai Mór vejeként nem is kerülhette volna ki ezt – mondja Kertész Péter, hozzátéve, hogy a vallásos témájú festmények, például a Krisztust sirató asszonyok vagy a Jeruzsálem fölött legalább ilyen jelentősek az életműben.

– Híres körképén is először az özönvíz történetét akarta megfesteni, Jókai rábeszélésére alkotta meg végül a honfoglalást megörökítő jeleneteket – magyarázza Kertész Péter.

Valószínűleg monumentális méretei miatt lett ez a legismertebb alkotása, de A bánhidai csata vagy a Hadak útja leg­alább ilyen fontos mű.

Fesztyt a kortársak gyakran hasonlították Munkácsyhoz. Maga is érezhette a kötődést, megfestette ugyanis Munkácsy híres Krisztus-trilógiájának folytatását, Krisztus temetését ugyancsak három képben. Sajnos ez közel száz év mellőzöttség után tavaly óta az aradi kultúrpalotában látható, és nem sikerült Ópusztaszerre kikölcsönözni…

Az életmű az elmúlt bő száz évben egyébként is szétszóródott, a Körkép előtanulmányaként készült Ősmagyar harcos című vázlat az Egyesült Államokból került elő.

– A mostani kiállítás hat magángyűjtő, két galéria és kilenc múzeum együttműködésével valósult meg – mondja Kertész Péter. Hozzáteszi: – Ezúton is kérjük a Demokrata olvasóit, hogy amennyiben tudomásuk van lappangó Feszty-műről, értesítsenek minket!

Feszty Árpád lelkes gyűjtője volt a historikus tárgyaknak, ilyenek több festményén visszaköszönnek akkor is, ha az adott eszköz nem volt használatos a megfestett történelmi korban – mondja Kertész Péter. Így kerülhetett a X. században játszódó A bánhidai csata című képre egy XVI. századi török pajzs. Ez azonban semmit sem von le műve értékéből. Az ópusztaszeri tárlaton egyébként a festő személyes tárgyai közül is láthatunk néhányat: palettát, ecseteket, a Jászai Maritól kapott fémtálat – Feszty egy időben intim viszonyban volt az ünnepelt színésznővel.

Feszty Árpád, minden bizonnyal Jókai hatására, az írással is megpróbálkozott, és ha nem is ért fel apósa magasságába, azért szégyenkeznie sem kellett. A kiállításon két könyve is szerepel, az Árva Bandi és Az én parasztjaim. Ezek is a személyiségében meghatározó szociális érzékenységben fogantak. „Inkább adok kilencvenkilencnek, aki nem érdemli meg, mint hogy egyet is elengedjek üres kézzel, aki megérdemli” – vallotta hittel.

E szellemiség hű tükre az ópusztaszeri kiállítás, ami októberig látható.