Fojtogató

Egy közös ismerősük temetése után három gyermekkori barát és párja találkozik egyikük otthonában. Kiderül, hogy mindegyiküket másfelé sodorta a sors, különböző egzisztenciális helyzetben vannak, ami azonban mégis közös bennük, hogy mind társas kapcsolataik, mind egész életük komoly válságban van. Ugyanerre a kamaradrámai koncepcióra épült az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap is. Hajdu Szabolcs rendező, forgatókönyvíró és az említett filmek egyik főszereplője most az Egy százalék indiánnal zárja le ezt a trilógiát, a finálé pedig a hármas legnyomasztóbb darabja lett. Míg a rendező korábbi alkotásaiban ha halványan is, de ott pislákolt a remény, hogy a szakadék felé robogás visszafordítható, itt már a napnál is világosabb, hogy a középkorú karakterek végérvényesen zátonyra futottak. Hajdu ezúttal is humorral és sokszor az egész alkotói pályafutására vonatkozó önironikus poénokkal oldja fel a szorongató helyzetet, de ezek a párbeszédek és a szituációk – már csak a végtelen természetességük és hitelességük miatt is – kizárják, hogy jóízűen nevessünk. A színészek kivétel nélkül kiválóak, a katarzis nem marad el, így ha a rendező egész életében nem készített volna mást, csak ezt a trilógiát, akkor is a magyar filmtörténelemben volna a helye.