Fürdőköpeny és Hamlet

– Önjáró Sétalap és audioguide segítségével, egyéni tempóban végiggyalogolható gyülekezésmentes séta – gyors reakciók a karanténhelyzetre?

– A kijárási korlátozásra adott első válaszunk valóban a Sétalap megszületése volt, aminek a létrehozását már korábban terveztük, az utóbbi időszak csak megsürgette az elképzelést. Ez a műfaj azonban a járványtól függetlenül is kiváló lehetőség a város egyéni felfedezésre. Hiszen vannak individuális típusú vagy a munkahelyi nyüzsgést csendesebb hétvégi programokkal levezetni vágyó emberek is, akik nem feltétlenül szeretnének csapatba verődve egyvalakit hallgatni akár másfél-két órán át. A webboltunkból letölthető-megvásárolható tíz-tizenöt oldalas Sétalapok segítségével ez könnyen kiküszöbölhető: az érdeklődők egy adott útvonalat járnak be egyénileg, a saját ritmusukban, az egyes állomásokon rejtvényeket, feladatokat oldanak meg, miközben számos érdekességet tudnak meg a környező épületek történetéről, az azokat díszítő műemlékekről, reliefekről és persze az egykori vagy mostani lakóiról. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy remek szabadtéri társasjáték, szabályokkal, de kötöttségek nélkül.

– Az első Sétalap a Budavári Bagolykereső volt, ezt követte nemrégiben Görbe Márk bestiáriuma. Milyen rejtélyeknek eredhetünk a nyomába ezeknek a segítségével?

– Az első Sétalapot Steinmacher Kornélia irodalomtörténésszel közösen raktam össze. A budai Vár szinte adta magát, hiszen amikor tavaly tavasszal egyik napról a másikra szinte teljesen kiürült, a helyiek számára is kellemes sétatér lett. Húsz év idegenvezetés után még én magam is rengeteg olyan érdekességet, szépséget, részletet fedeztem fel arrafelé, amit eddig eltakart a folyton hömpölygő turistatömeg. Azt persze tudtuk eddig is, hogy a Vár tele van kőből készült, festett, illetve mozaikállatokkal, ezek számbavételére épül az egyik legnépszerűbb hagyományos családi sétánk, az Állatkert a budai Várban is. Ezt egészítettük ki most a Budavári Bagolykeresővel, ügyelve rá, hogy ne ugyanazokat az állomásokat vegyük végig. A körülbelül másfél órás program célja egy bagoly megtalálása, ami a Sétalap rejtvényeinek megoldása után elő is bukkan egy meglepően frekventált helyen. A Bagolykereső ihlette meg aztán Görbe Márk művészettörténész sétavezetőnket is, aki a belvárosban ered hasonló állatok nyomába; egy egész bestiáriumot, azaz vadállatgyűjteményt állított ezekből össze. Ez a játék már kicsit hosszabb, inkább felnőtteknek szól, de azért a gyerekek is megtalálják benne a nekik kedves városelemeket. Azért is nagyon fontos ez, mert az Önjáró Sétalapok összeállításakor kifejezett célunk volt, hogy a család tényleg együtt szórakozhasson. Egyrészt mert a karantén időszakában amúgy is egyre kevesebb kulturális program akad, másrészt mert Budapesten normál esetben is hiánycikk az ehhez hasonló intergenerációs kikapcsolódási lehetőség; ha a szülők és a gyerekek elmennek együtt valahova, szinte biztos, hogy valamelyik fél nem a korának megfelelően fog szórakozni.

– Magát a Sétaműhelyt, igaz, akkor még más néven, képzőművészként hozta létre 2011-ben, akkor mi volt a fő cél?

– Az első séta, Szellemek a Svábhegyen címmel az én egyszemélyes művészeti projektem volt, amelynek révén Budapest feltáratlan politikai múltjára, a köztünk élő tisztázatlan történetekre szerettem volna felhívni a figyelmet. Akkoriban kezdték bontogatni az aktákat, az embereket pedig nagyon érdekelte, hogy a második világháború, az ötvenes évek, az 56-os forradalom, a hidegháború vagy az államszocializmus időszaka milyen feltáratlan rejtélyekkel van tele. A Svábhegy, ez a XII. kerületi, békés, polgárinak tűnő kirándulóhely pedig rengeteg sötét titkot hordozott. A kezdeményezésem óriási sikere engem is meglepett, de azt persze egyáltalán nem gondoltam, hogy még közel tíz év múlva is ezt fogom csinálni. De a városi séták pillanatok alatt nagyon népszerűek lettek, és hamarosan neves történészek, képzőművészek csatlakoztak hozzám, újabb és újabb témákat hozva. A múlt után következett a Budapesten élő vallási-etnikai kisebbségek, az ő házaik, utcáik, életterük megismerése, majd elkezdtünk építészeti stílusokkal is foglalkozni, például a szecesszióval, illetve olyan társadalmi témákkal, hogy a város a férfiaké vagy a nőké-e inkább. Ami nagyon jó, hogy a közönség is a kezdettől fogva velünk ötletel e téren, folyamatosan jelzik, mi hiányzik még szerintük a kínálatunkból.

1 2 3 4 5 6 / 6

– A különféle tematikus séták, azon túl, hogy jobban megismerhetjük általuk a környezetet, ahol élünk, jelen esetben Budapestet, hogyan hatnak még a résztvevőkre?

– Lakóhelyünk alaposabb feltérképezése elsősorban intellektuális élmény, de egy idő után észrevettem, hogy e sétáknak mégiscsak az érzelmi hatása a legmélyebb. Az, hogy az ember nemcsak átrohan az akár ismerős utcákon is, hanem valóban odafigyel a részletekre, meghallgathatja a helyi történeteket, erősíti a városhoz, az egyes városrészekhez való kötődést. Az ebből fakadó jó érzések, pozitív megerősítések révén pedig könnyebben kifejlődik a lokálpatriotizmus – vagy nevezhetjük akár hazaszeretetnek is. A városi séta amellett hogy fizikai aktivitásra készteti a gyakran irodaszékhez kötött urbánus embert, közösségépítő is, szembemegy azzal a kortünettel, hogy gyakran még a szomszédaink nevét sem tudjuk. Az is igaz, hogy egy nagyvárosban rengetegféle ember él együtt, de ha soha nem töltünk el időt egymás társaságában, akkor a legkülönbözőbb, gyakran értelmetlen előítéletek és félelmek ejthetnek rabul. És bár Budapest korántsem annyira multikulturális jellegű, mint New York, London vagy Berlin, azért itt is bőven tudunk miből válogatni. Nekünk is van többféle, a múlt és a jelen egy-egy szeletét felvillantó zsidó tematikájú túránk, egy muszlim sétánk, illetve olyan is, amelyik a romák közé vezet. Ilyenkor pedig nemcsak a zsinagógába, a mecsetbe vagy a roma közösségi házba, művészeti galériába megyünk el, hanem igyekszünk hús-vér emberekkel is megismertetni a túrák résztvevőit, hogy ők maguk tehessék fel a saját kérdéseiket.

– Vannak kifejezetten női témákkal foglalkozó programjaik is, például a mások mellett a női egyenlőségi és választójogi küzdelmeket is bemutató Mégis, hol a nők helye? vagy a Nők útja a parlamentbe. Ezeket miért tartották fontosnak felvenni a repertoárjukba?

– A nők, a nők láthatósága a városban, a női egyenjogúság kérdése szintén az első pillanattól a szívügye volt a Sétaműhelynek. Közönségünk kétharmada eleve nő, ahogyan a színházakban, koncerttermekben, a templomokban, zsinagógákban is jellemzően inkább nők ülnek, láthatóan ők érdeklődnek jobban a kultúra vagy a spirituális kérdések iránt. Ezért érdemtelen és bizonyos módon részrehajló is, hogy mivel a történelmet mégiscsak férfiak írják, az ismert példaképek nagy része férfi. Jól mutatja mindezt, hogy Budapesten kevesebb a valós nőkről mintázott, az ő emlékükre állított szobor vagy emléktábla, mint az állatokat ábrázoló műalkotás. A nők általában allegorikus, díszítő jelleggel, mint nimfák vagy múzsák szerepelnek csak a házak homlokzatain. Ezért szeretnénk mi a magunk eszközeivel életben tartani azoknak a nőknek az emlékét – hiszen van vezeték- és keresztnevük –, sőt, újra beemelni őket a köztudatba, akik valami nagy és példaértékű tettet hajtottak végre, szembemenve sokszor a saját koruk szokásaival, elvárásaival. Ilyen volt többek közt az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma, az első magyar ügyvédnő, Ungár Margit vagy az első parlamenti képviselőnő, a katolikus szerzetes Slachta Margit. Nem lehet elégszer elmondani, hogy ha ők és a hozzájuk hasonlók nem lettek volna olyan bátrak és állhatatosak, ma nem biztos, hogy lennének női kutatók vagy asztronauták a világon.

– A fent elmondottakból úgy tűnik, mintha a történelmi-szociológiai-építészeti séta nem is csupán városi, de kifejezetten nagyvárosi műfaj lenne. Valóban így van?

– Nem feltétlenül. Hasonló sétákat bármely településen, kisebb városban, falun vagy akár a tanyavilágban is lehet vezetni, hiszen mindennek és mindenkinek megvan a saját története. És ahogyan nekünk is egyre több a vidéki vendégünk, jó lenne, ha a jövőben a budapestiek hasonlóan nagy számban mennének el vidékre, hogy valóban időt, energiát szánnának az ottani műemlékek, életmód mélyebb megismerésére. Erre is szeretnénk majd a jövőben lehetőséget teremteni, akárcsak arra, hogy határon túli városokban is legyenek idővel túráink. Mivel az ott lakók egy része magyar anyanyelvű, a történelmünknek van egy jó nagy közös szelete. Nagyon reménykedem benne, hogy a járvány után, amikor az emberek kezdetben még nem repülnek a világ végére, inkább csak autóval, családi körben utaznak, felerősödnek majd ezek a szomszédi kapcsolatok. Kifejezetten jót tenne a kelet-európai országoknak, ha egy kicsit egymásra is figyelnénk ahelyett, hogy mindig csak nyugat felé tekintünk.

– Első lépésben hogyan készülnek a nyitásra?

– Nagyon várjuk már, hogy újra teljes gőzzel üzemelhessünk, és hogy bemutathassuk azt a nyolc új sétánkat is, amik premierje kényszerűségből elmaradt. Ilyen többek közt a Fürdőköpeny és Hamlet, amelyet Sztankay Orsolya vezet. Ő egyszerre színész és profi idegenvezető, a két szakma speciális kombinációja ez az egyszemélyes, nagyon szubjektív projekt. A vendégeivel édesapja, Sztankay István életének legfontosabb helyszíneit járja be a Vízivárosban, mások mellett az egykori kedvenc kávéházát, a templomot, ahol a görögkatolikus lelkész nagyapa szolgált, a gimnáziumot, ahova többen is jártak a famíliából. A festői helyszínek, akárcsak egy színházban, élő, lüktető díszletét adják ennek a különleges előadásnak.