Futball és történelem

Ember Márkot minden színpadra! Bár a Puskás, a musical abszolút főszereplője a címhez méltóan valóban a legismertebb magyar és nem mellesleg, a valaha élt legnagyobb futballista, a grandiózus zenés-táncos előadás legkatartikusabb néhány perce mégis a Czibor Zoltánt alakító fiatal színésznek volt köszönhető. A lélek szenvedését csak a legnagyobbak tudják ilyen mélységben, és ami fontosabb, ilyen igazul megmutatni; a rendszert megvető, kényszerűségből mégis annak szolgálójává váló alakként Ember óriási utat járt be a közel három óra alatt, a csúcsponton, a szomorú-dühös szólója alatt szinte megállt az idő a Margitszigeten.

A tavalyi, Erkel színházbeli bemutató után ugyanis itt, a Szabadtéri Színpadon került sor múlt hét csütörtökön és szombaton a Puskás, a musical szabadtéri premierjére. Az időzítés, legalábbis ami a második alkalmat illeti, nem is lehetett volna tökéletesebb, hiszen az egész ország a Fiola Attila parádés gólja révén döntetlenre lehozott magyar–francia Eb-meccs lázában égett. A valóság így mondhatni megágyazott az estének, amikor is a csaknem háromezer néző közösen álmodta vissza magát a magyar futball – a most mutatott játék alapján talán újra eljövő – nagy korszakába. 

A Szente Vajk rendezte nagyszabású produkciónak persze foci-Európa-bajnokság nélkül is akad bőven apropója. Ahogyan az előadás kezdete előtt, Szabó László producer és Szente Vajk mini stand-up műsorában is elhangzott, ez a darab eleve azért született, hogy felhívja a figyelmet a saját, sokszor már feledésbe merült vagy totálisan félreismert hőseinkre – akiknek a mainál sokkal nehezebb időkben kellett helyt állniuk. Ennek megfelelően a Puskás, a musical szerencsére nem csupán Puskás Öcsi valóban páratlan karrierjéről szól, arról, hogyan lett a kispesti korosztályos csapatba tízévesen Kovács Miklós álnéven leigazolt fiúcskából az Aranycsapat, majd a világ és a Real Madrid egyik legnagyobb sztárja. Csaknem ugyanolyan súllyal van jelen a színpadon a korabeli magyar történelem Farkas Mihályostól (Nagy Sándor karikatúraszerű alakítása szerencsésre egyszer sem csúszott át ripacskodásba) és a fiktív figura, de a kommunista hatalom típusfigurájának is tekinthető Vörös elvtársostól (Szabó P. Szilveszter).

A kissé elnagyoltan ábrázolt, a hazáját határtalanul szerető, a világ legjobb szívével és bal lábával bíró Puskást Veréb Tamás keltette életre, aki Ember Márkhoz hasonlóan biztosan színpadra, sőt, musicalszínpadra termett. Ezen az estén is remekül énekelt, az átütő karizma hiányának talán nem is ő, hanem inkább a túl szerényre, a valóságosnál tán kevésbé csibészesre megírt figurája volt az oka. Vele csaknem egyenrangú szereplő a gyerekkori jó barát Bozsik József, akit Fehér Tibor kedves, melegszívű figuraként varázsolt elénk, illetve egy másik fiktív alak, a Puskásba előbb reménytelenül beleszerető, majd őt csúfosan eláruló Klára, akit Gubik Petra alakít, az ő hangilag-színészileg is csodálatosan sokszínű játéka tanítani való. Az Aranycsapat további tagjainak – kivéve a már említett Czibort – és kiváló edzőjüknek, az önmagában is egy külön darabra esélyes, önként kommunistabarát Sebes Gusztávnak (Cseke Péter) csak halvány statisztaszerep jutott mellettük. Némileg jobban járt Puskás felesége, az ideális focistafeleségre fazonírozott Hunyadvári Erzsébet szerepében Kovács Gyopár, aki legalább egy gyönyörű búcsúdalt és halvány karaktert kapott.

Ez a fajta egyenlőtlenség az egész előadásra érvényes volt. Mintha a készítők nem bíztak volna abban, hogy maga a történet – beleértve a nagy sikerek utáni, 1954-es elvesztett vb-döntőt követő nagy emberi tragédiákat és újrakezdéseket is – a saját lábán is megáll. A nagy tér ellenére sem túlzsúfolt, félig vetített díszlet (Rákay Tamás), az ötletes színpadi megoldások (a 6:3-é különösen emlékezetes), Juhász Levente egy estére fülbemászó dallamai, a többségében frappáns dalszövegek (Galambos Attila) és az üde, pörgős koreográfia (Túri Lajos Péter) mellett egyre emelni akarták a tétet, és még több látvánnyal és geggel (gyerekszereplők tömkelege, cirkuszi mutatványok, teqballasztal, Szepesi György „magyar hangjaként” Harsányi Levente, Győrfi Pál hárommondatos szerepben, pár percre bevonuló pomponlányok tömege stb.) elkápráztatni a közönséget. A szükségesnél egy réteggel több cukormáz eredményeként viszont nem mindig volt követhető, mi és miért történik a cselekményben, ami különösen a fiatalabb nézők számára okozhatott problémát, akik valószínűleg nincsenek tökéletesen tisztában az 1950-es évek eseményeivel, legalábbis azokkal a részletekkel biztosan nem, amelyek az Aranycsapat széthullásához és jó néhány focista karrierjének végéhez vezettek. Ezen sajnos nem segített a játékosok rövid életrajzait felsorakoztató mini vetítés sem a végén, jobb lett volna, ha az egész valahogy az előadás során, természetesen bontakozik ki.

Mindazonáltal a Puskás, a musical összességében nagyon is szívmelengető élmény lehet még a musicalekért kevésbé rajongóknak is. Mert nem hibátlanul ugyan, de jó szándékkal mutat példát arról, hogy a jogos büszkeség nem ultranacionalizmus, és hogy érdemes lenne néha a vigyázó szemeinket a saját múltunkra vetni a másokkal való folyamatos összehasonlítgatások helyett.