Szabolcsban született 1963-ban, régi felvidéki nemesi család sarjaként. Gimnáziumba már Budapesten járt, a híres Eötvösbe, de egyetemet végezni visszament az Alföldre, Debrecenben szerzett matematika-fizika szakos diplomát épp a rendszerváltáskor, 1989-ben. Írta: Boros Károly Fotó: T. Szántó György

– Mennyit érdemes tudni a felmenőiről? – A Garamszegi Géczy családról két dolgot érdemes tudni. Az egyik, hogy Géczy Zsigmond, a szépapám Rákóczi generálisa volt, a másik, hogy az ő lánya az a Géczy Julianna, akiről A lőcsei fehér asszonyt írták. – Miért lett fizikus? – Engem mindig az érdekelt, hogyan működik a világ… – Választ ad erre a tudomány? – Nem. Egyébként mindenre választ ad, csak pont erre nem. De ez nem derült ki számomra azonnal. Az egyetem alatt, jól teljesítő diák lévén, az Atommagkutató Intézetben dolgozhattam, és már ott elkezdtem parajelenségekkel foglalkozni. – Miért? – Egy barátom egyszer föltett a homlokomra egy tízforintost, és ott maradt. Elkezdett érdekelni ez a jelenség, kerestem a magyarázatát. Az benne a legkülönösebb, hogy bármi ott marad, és minél egyszerűbb a belső szerkezete, annál könnyebben. – Azt akarja mondani, hogy bárki a homlokán tud tartani majdnem bármilyen tárgyat? – Igen, azt. Van magánál egy tízes? – Éppen nincs. – Na, itt egy ötvenes, kicsit megmelegítem a kezemmel, és a homlokára teszem, csak arra kell gondolnia, hogy maradjon ott. – Tényleg ott maradt, megáll az eszem. – Na, itt van mellé még egy érme, meg még egy. – Most mennyi van a homlokomon? – Nyolcvan forint. – És meddig marad rajta? – Amíg figyelni tud arra, hogy ott maradjon. Ez csak azért érdekes, mert jól mutatja, hogy az ember pusztán a tudatával milyen erősen képes befolyásolni a világot. Óriási hatással vagyunk a környezetünkre, jó és rossz hatással egyaránt, attól függően, mi van bennünk, mit akarunk igazán. Ezzel az erővel még gyógyítani is tudunk. Tanítottam egy gimnáziumban, ahol a negyedikesekkel a kötelező dögunalmas anyag helyett pár órát a parajelenségekkel foglalkoztunk. A következő órára kivétel nélkül mindenki be tudott mutatni valamit ezekből. Tehát sokkal többre vagyunk képesek, mint hisszük – most persze nem ezekről az apró mutatványokról beszélek -, csak elhitetik velünk, hogy nem. A világ megváltoztatására is képes lenne az ember, hiába vagyunk olyan közel az öszszeomláshoz. Az az egész sárdagasztás, amit ma a tudósok csinálnak – karöltve a politikusokkal – a felmelegedésről szóló tanulmányaikkal, meg kiotói egyezményeikkel nem ér semmit. Ha most azonnal leállítanák például az ózonkárosító gázok kibocsátását, akkor is tizenöt év kellene, mire mérhető változás történne, de már nincs tizenöt évünk. – Mennyi van ön szerint? – Kérdés, hogy a természet omlik-e össze előbb mert az az emberiség teljes pusztulását jelentheti, vagy társadalmi összeomlás lesz-e. Szerintem az utóbbi, erre legfeljebb öt évet adok. Ez kedvező alap lenne valami új elindításához. Az egyetlen nép, amelyik ebben segíteni tudna a világnak, a magyarság. Azért, mert nyelvében, gondolkodásában, szokásaiban őrzi a szervességet, amely már sehol sincs jelen. Akár meséinkben, szólásainkban is tetten érhető szerves gondolkozásunk, teljesen másként jár az agyunk, mint a nyugati emberé. Sajnos pont a sajtónyelven látszik, mennyire kezdenek az emberek lecsúszni a nyugati gondolkodás szintjére. – Elbutulunk? – Igen. A megjelenő indoeurópai fordulatok ezt egyértelműen jelzik. A nyelv pedig visszahat a gondolkodásra. Ez a folyamat egyenesen kétségbeejtő. – Visszatérnék ahhoz, amit az összeomlásról mondott. Ön szerint hogyan következik be? – Erkölcsi összeomlás lesz. Nézzen körül, szinte senki nem bízik már a másikban, az emberek jelentős része abból él, hogy átveri a másikat, de átveri a saját állama is, ma már mindennap hamisítanak valamilyen élelmiszert, rád erőltetnek valamilyen szolgáltatást és így tovább. Teljesen kifordult a világ önmagából. Ha az országgyűlési választásokra gondolunk, nem tűnik fel senkinek, hogy az országnak pont a fele így, a másik fele úgy szavaz? Az nem lehet, hogy a fél ország hülye. Egymásnak vannak ugrasztva az emberek. És ebben minden politikus hibás. Vagy nézzük meg a környezetszennyezést. A világ rendjében mindennek helye van. A természet rendje szerint nincs olyan, hogy szemét. Azt nevezzük így, ami nincs helyén a teremtésben. Egy szerves közösségben nem létezik szemét. Még egy házat is úgy építettek, hogy kiszolgált három nemzedéket, aztán visszafogadta a föld, eltűnt nyomtalanul. Most meg húsz-harminc évre építenek bevásárlóközpontokat, aztán az építőanyag nagy részéből szemét lesz. És ami a legrosszabb, hogy állandó félelemben élnek az emberek. Félnek attól, hogy jön-e az adóellenőr, és még sok minden mástól, de legjobban attól, hogy elvesztik a munkahelyüket. Ez tudatos, mesterséges félelemben tartás, persze nem csak Magyarországon, ma már az egész világon így élnek az emberek. Van egy nagyon szűk, élősködő réteg, de ők is nyomorultak, ők is boldogtalanok. – Mi a megoldás? – Meg kell mutatni, milyen egy olyan közösség, tágabb értelemben egy olyan világ, amelyik a szeretetre épül, nem pedig a félelemre és az érdekekre. Természetesen a szeretetről nem dumálni kell, hanem gyakorolni. Mindenki csak előadásokat tart, és elmagyarázza, hogyan kéne élni, ahelyett hogy csinálná. – Ezért hozták létre azt a mintafalut Monor és Gomba között, hogy megmutassák, hogyan kell csinálni? – Ez a XXI. század nagy kísérlete. Hogy képesek vagyunk-e újra emberi közösségeket alkotni, olyanokat, amilyenek évezredeken keresztül fenntartották a társadalmakat. Magfalvának neveztük el, nincs egy éve, hogy elkezdtük építeni egy ötvenhektáros területen. Minden házhoz egyhektáros telek tartozik, de a legelő és az erdő közös tulajdon. A falu lakói a faluépítő közösség soraiból kerülnek majd ki. Így mindenki megtanul földházat építeni, önállóan gazdálkodni, és ez a tudás nem avul el soha. A mintaadást tartjuk legfontosabbnak. Alapelvünk, hogy a falu önellátó, önvezérelt, a természettel együttműködő egység legyen. Kizárólag természetes, helyi építőanyagokból épülhet fel, a gazdálkodásban is hagyományos fajtákat és eljárásokat alkalmazunk. Régen a falun élők mindent meg tudtak termelni, ezeknek az ismereteknek újra közkinccsé kell válniuk, anyanyelvi szintű tudássá. Elhitették a parasztokkal, hogy az ő tudásuk elavult, nem ér semmit, és sajnos el is hitték. Ehelyett a modernizáció csupa fölösleges bóvlit adott, pedig az ő tudásuk igazi érték, ami nem válik szemétté, szemben a jogi, számítástechnikai vagy orvosi ismeretek többségével. Minél egyszerűbb valami, annál maradandóbb, és ami a legegyszerűbb, az örök. – Miben különbözik egy ilyen falu egy biofalutól? – Ott nincs közös földtulajdon, ezért akinek lova, tehene van, sokat szenved, a másik különbség, hogy a biofalvakban – sok ilyenben jártunk – nincsenek öregek, márpedig nélkülük nem létezhet életképes közösség. Őket minden szerves kultúra nagyra becsülte tudásuk, élettapasztalatuk miatt. Hogy mást ne mondjak, fiatalon elég nehéz rájönni, mi egy nép küldetése. És éppen ez a magyarság legnagyobb baja, hogy nem vagyunk tisztában azzal, mi a feladatunk, miért vagyunk a világon. Nagyrészt azért nem vagyunk tisztában vele, mert jelentéktelennek képzeljük magunkat. Nem véletlenül kaptuk gyógyvizeinket, gyógynövényeinket, gyógyító ásványainkat, gyógyítóinkat: feladatunk a Föld és az emberiség gyógyítása. Vagy itt vannak a népmeséink, amelyek továbbadása szintén elsősorban az öregeken múlik. A meséinkben olyan szellemi erő van, amelyből, ha semmi másunk sem marad, akkor is újra lehet építeni a nemzetet. – Hol tanít most? – Az ELTE Természetföldrajz Tanszékén, de már külsősként. Ugyanis kutatásaim során nyert tapasztalataim gyökeresen ellentmondtak a hivatalos tudomány állításainak, és nem láttam esélyt arra, hogy nézeteimet belátható időn belül befogadják. Ezért 1995-ben eljöttem az ELTE-ről, saját céget alapítottam. Jelenleg speciálkollégiumot tartok a diákoknak szakrális földrajz címen. Elég hamar megéreztem, hogy a Föld élőlény. Tapasztalati úton, a Gaia-elmélettől teljesen függetlenül jutottam erre a következtetésre. Geofizikával foglalkozva – ez elsősorban felszíni vízhálózatok és repedésrendszerek, például barlangok kutatását jelentette – döbbentem rá erre. Csak szemléltetésképpen említem, hogy a vízhálózatok megfelelnek az emberi érrendszernek, a különböző talajok a bőrnek, és így tovább. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a globális felmelegedés olyan, mint a láz. Kétségbeesett védekezése a Föld nevű élőlénynek, amelyik el is pusztíthatja az embert. Ebből egyenesen következik az időjárás szélsőségesebbé válása. Nagyon sok modellkísérletet végeztünk a tanszéken, amelyekben a felmelegedés következményeit vizsgáltuk. A sarki jég és a magashegyi gleccserek megolvadása ötven-hetven méterrel emeli meg a világtenger szintjét. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió nemsokára csak víz alatt lesz megközelíthető, úgyhogy aki ott keresi a jövőjét, jól teszi, ha már most beszerez egy búvárfelszerelést. Nem akarom tréfára venni a dolgot, csak azt szeretném mondani, hogy a Teremtő jelzése szerint nem ott van a jövő.