Gizella királyné öröksége

Veszprém, a „királynék városa”. Ugye mindenkinek ismerős ez az elnevezés? Azt azonban talán már kevesebben tudják, honnan is ered ez a mára állandó jelzővé vált szókapcsolat. Ám mielőtt eljutunk eddig, érdemes megemlíteni, hogy a város történelme egészen a bronzkorig nyúlik vissza, sőt a Várhegyen Kr. e. 1000 körül már egy földvár állt. A környék előbb a fejedelmi törzsek szállásterülete volt, majd Szent István király Veszprémet a várispánság székhelyévé tette, és az országban elsőként püspökséget alapított. Felesége, Gizella királyné ezzel párhuzamosan felépíttette a várbéli Szent Mihály-székesegyházat, amelynek kegyúrnője ettől kezdve a mindenkori magyar királyné, akinek megkoronázása 1216-tól a veszprémi püspök kiváltsága lett. A veszprémi püspököket egészen a Horthy-korszak végéig megillette a „királyné kancellárja” cím, jogkörüket 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor vesztették csak el.

„Vessz, prém!”

A város nevének eredetét sokan sokféleképpen próbálták magyarázni. A legendák közül talán a legelképesztőbb Mátyás király történetírójának, Bonfininak az elmélete, miszerint a fenti székesegyház alapítására Gizella királyné „Vessz, prém!” felkiáltással ajánlotta volna fel drágakövekkel díszített bundáját. És ha már Gizellánál tartunk, ő volt az, aki az István király által alapított Veszprémvölgyi Görög Apácakolostorban hímzett miseruhát a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikának ajándékozta, ahol később koronázópalásttá alakították.

Veszprémnek, miként Rómának is, hét dombja van, lakossága ezekre és a köztük elterülő völgyekbe települt. Vára, amelynek első említése – Bespremiensis castri – 1206-ból való, a Várhegy csaknem függőleges sziklafallal határolt gerincére épült.

– A vár stratégiai pontként rengeteg támadásnak volt kitéve. Pusztította a tatár, a török, de olyan természeti katasztrófák is, mint a földrengés vagy a tűzvész. Intenzív fejlesztése a török idő után kezdődött, mivel itt, a vár által nyújtott védettségben kaptak helyet az egyházi és az állami hivatalok – idézi fel a veszprémi vár régmúltját Udvardy György veszprémi érsek. – Padányi Bíró Márton püspök alakja összefonódik a kor nagy barokk építkezésével, amikor is a várnegyed ma is látható épületei, templomai és palotái egymás után, az egyházi igények felmerülésével felépültek. Zárt, kis területen koncentrált, de mégis egységes épületegyüttes alakult ki, ahonnan az egyházmegye kulturális és hitéleti tevékenységét irányították. A várban ettől fogva jelentősebb átalakítás már csak az 1900-as évek elején, az I. világháborút megelőző időszakban történt.

Grandiózus várprojekt

Az utolsó, 1907 és 1910 között zajló átalakítás után több mint száz évvel, most februárban eddig soha nem látott léptékű felújítás kezdődött el, amelyhez 39 milliárd forint kormányzati támogatás áll rendelkezésre. Mindez 18 épületet, 35 ezer épített és tízezer szabadtéri négyzetmétert, köztük liturgikus, pasztorális, hivatali, gyűjteményi, múzeumi, kiállító-, valamint zarándoklati és vendégfogadási tereket érint. Ez a grandiózus, veszprémi várprojektnek nevezett építkezés nemcsak méretében kuriózum a hazai egyházi fejlesztések között, hanem szervezését tekintve is. A munkálatokat ugyanis egy időben indították el, így párhuzamosan folyik az előkészítés, a kutatási, tervezési és kivitelezési tevékenység, egyszerre dolgozik több száz szakember, köztük régészek, kutatók, kurátorok, festő-, stukkó-, fa-, fém-, kő- és szilikátrestaurátorok, valamint építészek.

– Az építkezések a történelmi hagyományokra, a hit és a vallás meghatározó jellegére alapoznak. A munkák során éppen ezért fő szempont, hogy megtartsuk az épületek klasszikus építészeti, művészeti sajátosságait. A cél tehát az, hogy a török időket követő barokk stílusú várkép korhűen jelenjen meg a felújítást követően is – mondja Vörös Tamás, a Veszprémi Főegyházmegye főépítésze.

A felújítás központja a Várhegy háromhektáros területe, azon belül is a Veszprémi Érsekség tulajdonában lévő műemléki épületek, illetve azok kertje és udvara. A projekt keretében megújul a Szent Mihály-székesegyház, az egykori püspöki, ma érseki, a Nagypréposti palota és az alkalmazottak háza, a Szent György- és a Boldog Gizella-kápolna, a kis- és a nagyszeminárium, a Biro-, Giczey-, a Körmendy– és a Tejfalussy-ház, az egykori ferences és piarista rendi együttesek, a Szent István- és Szent Imre-templom, valamint a Simon– és a kanonoki ház.

Hit és misszió

A veszprémi vár épületeinek felújítása mintegy másfél éves előkészítő munka, kilenc szakterület több ezer oldalas szakvéleménye alapján kezdődött meg.

– A döntéseket a szakemberekkel egyeztetve hoztuk meg, a felelősség azonban az enyém. Fel kellett ismerni, hogy most van itt az a ritka lehetőség, hogy egységes szellemmel, akarattal és szakmai háttérrel tudjuk kijelölni a vár szellemét, funkcióját – mondja Udvardy György veszprémi érsek. – Nem építkezési vállalkozó vagyok, nem is szeretnék az lenni, hiszen nem erre szegődtem, nem erre küldött az egyház. De az egyház javainak megóvása, a hitátadásban való felhasználása, a kultúra megszentelése feladatom. És amikor a pontos adatok alapján 120 ezret meghaladó az éves turistaszám a várban, nem engedhetjük meg, hogy a látogatók, akik vették a fáradságot, időt és pénzt áldoztak, élmény nélkül távozzanak. A turisztikai szolgálat számomra hitébresztési és kulturális misszió is egyszerre.

Az előreláthatólag 2025 végéig tartó várprojekt nemcsak egy város fejlesztése, hanem azon jóval túlmutató beruházás. A veszprémi vár ugyanis az egyház- és az egyetemes magyar történelem szempontjából is különös jelentőségű hely, hiszen már 886-ból írásos dokumentum említi az itt jelen lévő keresztény katolikus egyházat. István királlyal, Gizella királynéval és fiukkal, a veszprémi Szent György-kápolnában szüzességi fogadalmat tevő Imre herceggel Veszprém és a magyar állam történelmileg is összekapcsolódott. A vár életre keltésével így nemcsak a város, a régió, a katolikus egyház, hanem az egész ország is új lendületet kap.