Hirdetés

Az árverésekre egyelőre ugyan marad a virtuális tér, de az aktuális járványügyi szabályok betartásával az aukciós tárlatok már személyesen is látogathatóak a Virág Judit Galéria Falk Miksa utcai kiállítótereiben. Az első alkalommal megrendezésre kerülő grafikai aukción több mint száz kiemelkedő kvalitású alkotásra – előzetes regisztrációt követően – lehet majd licitálni április 23-án este hét órától. Az eladásra kínált grafikák csaknem teljes keresztmetszetét nyújtják a magyar művészet történetének, a XIX. századot Lotz Károly, Székely Bertalan, Mednyánszky László alkotásai reprezentálják, de az aukciós anyagban Rippl-Rónai József, Czóbel Béla és Kassák Lajos egy-egy műve is megtalálható. Érdemes kiemelni azokat a ritka és különleges munkákat is, melyeket a húszas évek klasszicizáló, úgynevezett Árkádia körhöz tartozó olyan művészek, mint Korb Erzsébet, Fonó Lajos vagy Varga Nándor Lajos készítettek.

Az április 21-ei kortárs aukció törzsanyagát a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar képzőművészete alkotja, köztük az immár erősen kanonizált olyan művészek egy-egy alkotása, mint Maurer Dóra, Keserü Ilona, Lakner László, Nádler István, Hencze Tamás vagy Bak Imre. Ugyanakkor szép számmal képviseltetik magukat az ekkor induló fiatalabb generáció képviselői, így Dienes Gábor, Nagy Gábor, El Kazovszkij, Ujházi Péter vagy a Vajda Lajos Stúdió tagjai, akik mindannyian a figuralitás talaján maradtak. Az absztrakt hagyományok folytatói közül mások mellett Konok Tamás, Haász István, Lantos Ferenc, Matzon Ákos művekre lehet majd online licitálni.

A kortárs aukció kiemelt alkotásai:

Nádler István: Feketebács no. 11. című, 1987-ben készített olajképe 5,5 millió forint kikiáltási árról indul, ám becsértéke 10 és 15 millió forint között van. Nádler István életművében valamikor a nyolcvanas közepén jelentek meg a Feketebács-képek, melyeket nem egy konkrét vagy állandó motívum köt össze, hanem a gondolatiság és maga a helyszín, ahol a festmények készültek. A most aukcióra kerülő Feketebács No. 11. (1987) az orosz absztrakt művész Malevicstől eredeztethető kötöttebb formáját és a Niké-motívumot ötvözi jól felismerhető nádleri módon.

Korábban írtuk

Maurer Dóra 1993-as, 2,8 millió forint kezdő árú Gát-projekt című színes fotója, egy természetes vízlépcsőt ábrázol oldalról és magasított nézőpontból, így a megtört hullám függőlegesen választja ketté a képteret. A hullámtörés tetejére a művész akrillal színes labdákat festett, amelyek a víz mozgását követve hol jobban, hol kevésbé elmerülve lebegnek annak felszínén. A képet a folyó két partján futó növényzet keretezi, mely a ráfestésekkel az utólag színezett dagerrotípiák hatását kelti.

Négymillió forintról indul Fiedler Ferenc 1963-as cím nélküli olajfestménye, melyre hártyaszerűen kente, csurgatta, maratta a föld barnás színeit. A művész gyakorlatilag az időjárástól függetlenül kizárólag a szabadban dolgozott, és bármennyire is kockázatos volt, de hagyta, hogy a természet véletlenszerűsége, a szél, az eső, a napsütés vagy éppen a talaj nedvessége kedvére alakítsa a belső kényszerből született alkotásait. Művészetére nagy hatással volt az amerikai absztrakt expresszionizmus, különösen Jackson Pollock és az ő dripping-technikája. Ez a rátalálás-élmény fantasztikusat hozott elő Fiedlerből is, többé nem használt állványt, sem palettát, csorgatta, dobálta a festéket az általában földre fektetett, vagy éppen valaminek odatámasztott vászonra. Lényegében továbbfejlesztette Pollock képalkotási módszerét, hiszen szemben az amerikai mester műveivel, ahol az alap átsejlik a csurgatott festékhálón, ő vastag, kéregszerű faktúrát hozott létre. A kép minden négyzetcentimétere egyenértékű volt számára, a befogadónak feladata pedig az, hogy szétnézzen benne, és elidőzzön egy-egy neki tetsző, apró részletnél.

Szintén 4 millió forint a kezdőára Bak Imre Csontváry-képének. A művész 1992-1993-ban egy nagyobb és egy kisebb méretű Csontváry-képet festett, melyek közül ez utóbbi, 80×120 centiméteres alkotás szerepel az aukción. A képen jól látszik, hogy Bak nem egy konkrét festményt vagy jellegzetes motívumot emel ki a nagy mester életművéből, hanem szintetizál és absztrahál. Felhasználja ugyanakkor a Csontváry-képekről jól ismert fáradt rózsaszínt és ibolyakéket, mely utóbbi plasztikus elemként és árnyékként is funkcionál.