Hirdetés

Ilja Hrzsanovszkij orosz rendező 2008-ban különös kísérletbe fogott. Ukrajnában felépítette Lev Davidovics Landau Nobel-díjas fizikus egykori kutatóintézetének tökéletes mását, a hatvanas évek Szovjetunióját idéző dísz­let­várost pedig nem csupán korhű tárgyakkal, de hús-vér emberekkel is benépesítette. Több száz önkéntes vállalta, hogy éveken keresztül itt éljen, és éjjel-nappal egy számára kiosztott szerepet játsszon. A cselekményt azonban ők maguk alakították személyes interakcióikkal, a rendező pedig folyamatosan forgatott. Összesen nagyjából hétszáz órányi nyersanyagot rögzített, ebből az első alkotás a tavalyi Berlinalén bemutatott és a már elkészültének körülményei miatt is nagy port felverő DAU. Natasa. A történet címszereplője egy pultosnő, aki minden este tűri az intézet lerészegedő és tolakodó vendégeit, amikor viszont lefekszik egy külföldivel, a titkosszolgálat karmai között találja magát. És miközben válogatott testi és lelki kínzásoknak vetik alá, a film a nézőt sem kíméli: az amatőr szereplők félelmetesen hiteles játéka révén szorongást keltő élmény betekinteni a diktatúrák legsötétebb bugyraiba.

Korábban írtuk