Hirdetés

Már a megérkezés is egy különös utazás. Az Eiffel Műhelyház lenyűgöző külső és belső terei, egy-egy hatalmas gőzmozdony kint és bent, a tágasan elegáns csarnok mint egy időgép, elvarázsolja az érkezőt, aki könnyedén hangolódik rá Poldini Ede közel száz éve írt vígoperájának hasonlóan szürreális világára: egy vidéki házba menekülnek az utakat járhatatlanná tevő hóesés elől azok, akik máshová indultak, miközben nem érkeznek meg, akiknek meg kellene érkezniük. Összezárva napokig: áldott, átkozott és tiltott szerelem, házaspári civakodás, és végül keserédes feloldódás…

Hogy mindebből egy gyöngyszem finomságú előadás jött létre, az sok remek alkotó egymásra találásának és egy kiváló rendező magával ragadó víziójának köszönhető. Itt mindenki főszereplő. A kis szerepeket is pompás hangok teszik élővé, a népes és lendületes kórus önálló szereplővé nemesedik.

A zene nehéz, ám az előadás meggyőz bennünket arról, hogy a kortárs zene amilyen teljes összpontosítást kíván a műélvezőtől, olyan gazdagon árasztja el indulattal, érzelemmel, ritmusokkal, lüktető élettel.

Korábban írtuk