Hirdetés

Szölke László gyűjtési szenvedélye ismert a kortárs magyar képzőművészeti szcénában, de most, egyben látva kollekciója egy részét, elmondhatjuk: ízlése régtől fogva minőségi. A kiállított művek jellemzően nem a legfrissebbek közül valók, amely körülmény inkább előnye a tárlatnak. A címadó ef. Zámbó István-mű (Superman találkozása Miskakancsóval) rögtön a rendszerváltás időszakának ellentmondásaira hívja fel a figyelmet, és ez a sajátos protestáló szemlélet természetszerűen sugárzik feLugossy László és Wahorn András munkáiból is. Emblematikus műveket látunk a már elhunyt – sajnos hosszú a névsor – El Kazovszkijtól, Bartl Józseftől, Dienes Gábortól, Kovács Pétertől, Rékassy Csabától, Tornay Endre Andrástól, Sváby Lajostól. Így szemlélve tárgyaikat, még fokozottabban feltűnik, hogy hiányuk mekkora értékveszteség. Izgalmas figyelni ugyanakkor, hogy időközben milyen sokat változott Magyar Gábor vagy Jovián György felfogása, hogy valóban mennyire progresszívan meghatározó Ujházi Péter munkássága, hogy milyen kivételes ízlés vezérli Jávor Piroska ecsetjének útját, és hogy Banga Ferenc vagy Szabó Tamás milyen jelentős állócsillagai a magyar művészetnek. A válogatás abból a szempontból is kuriózum, hogy olyan kitűnő alkotókat is bemutat, Filep Sándortól Lukoviczky Endréig, akik kevesebbet szerepelnek a nyilvánosság előtt. A kiállítás sokféle műtárgya kivétel nélkül öröm a minőségre vágyó szemnek – így lesz a sokféleségből mégis egységes a gyűjtemény.

Korábban írtuk