Látogatás a szombathelyi Schrammel-gyűjteményben
„Ha ez ember művészetet csinál, legalább legyen valami értelme”
Különleges múzeumnak ad otthont Szombathelyen az egykori Éva-malom. Itt talált ugyanis otthonra Schrammel Imre életművének jelentős része, melyet a Munkácsy-, Kossuth- és Prima Primissima díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett keramikusművész ajándékozott szülővárosának. A több mint száz kiemelkedő alkotásból Nyomhagyás címmel 2021-ben nyílt állandó kiállítás.
Kovács Margit, Gorka Géza, Gádor István és Schrammel Imre – néhány név a magyar kerámiaművészet nagyjai közül. Az első három művész sajnos már jónéhány évtizede nincs közöttünk, míg az idén 92 éves, újító-kísérletező Schrammel Imre szerencsére máig alkot. Igaz, kerámia helyett manapság újságkivágásokból összeállított szürrealista papírkollázsokkal üzen a nagyvilágnak, melyeket az a Pesti Vigadó 2025. április 20-ig látogatható Schrammel Illúziók & Karnevál című kiállításán láthatunk is.
Ez a tárlat amellett, hogy egy teljesen új oldalról mutatja be a mestert, arra indított bennünket, hogy szombathelyi állandó kiállítására is ellátogassunk. Schrammel Imre ugyanis a 2010-es végén szülővárosának, Szombathelynek ajándékozta életművének legkiemelkedőbb darabjait, összesen 111 alkotást, melyeket a Herendi Porcelánművészeti Múzeumból letétbe helyezett 30 műve egészít ki.
Schrammel Imre a fent említett nevektől leginkább a kerámiaszemléletében különbözik, hiszen munkássága középpontjában mindvégig az anyag maradt, amelyet magával a földdel azonosított. Ezt az anyagot akarta megérteni, életre kelteni és kicsikarni belőle azokat a mondandókat, amelyeket az élet lényegének tartott. Ebből fakadt az állandó kísérletező kedv, a folyamatos újítás, megújulás kényszere is: lőtte, robbantotta, ütötte, hajlította vagy éppen összenyomta az anyagot. És, mivel a művészetben leginkább az élet és a halál határkérdése foglalkoztatta, a mulandóság dimenziót kutatta elhullott madarak lenyomatain, de tragikus torzóin, a Stonehenge-et idéző kapuin és labirintus nélküli Minótauroszain is.
Mert, „ha belegondolunk, az élet és a pusztulás is egyfajta égés. Én a kerámia kiégetésével csak felgyorsítom egy kicsit ezt a folyamatot. Ha találok egy elpusztult madarat, s otthagyom a földön, akkor abból – ha csak a hangyák, vagy valami meg nem eszi – végül ugyanolyan lenyomat lesz, mint ezek a kerámiáim. Pontosan olyanok ezek, mint az ősállatkövületek” – vallja.
A 2021-ben megnyílt állandó kiállításán a hét évtizedes életmű legfontosabb korszakai, darabjai képviseltetik magukat: itt van a Kapuk-sorozat néhány darabja, de ízelítőt kapunk szürreális madárlenyomataiból és legforradalmibb alkotásaiból, a lövés- és robbantás alakította munkáiból is. Mint ahogyan bepillanthatunk a férfi-bika gondolattal játszó Minótauroszok, a női szentek, mitológiai alakok világába is, illetve láthatjuk a Herenden született Karnevál-sorozat néhány figuráját is.
És, bár a kiállított műveket hosszasan lehetne elemezni, talán jobb, ha értelmezésükhöz magát az alkotót, Schrammel Imrét hívjuk segítségül:
„A művészet egyik lehetséges magyarázata a nyomhagyás. (…) Nagyon sokszor gondoltam arra, hogy ha már az ember ilyen szamárságokat csinál, amit művészetnek neveznek – nem tudom, hogy kell-e, de az ember csinálja – akkor valami olyanra lyukadjon ki, ami ha nem egy hitet szolgál, legalább legyen valami értelme.”
