Barcsay Jenő ez idáig lappangó mozaiktervét is láthatjuk a hamarosan nyíló életmű-kiállításon
Hat évtized után került elő hét nő
A Magyar Képzőművészeti Egyetem nagyszabású életmű-kiállítással tiszteleg a 125 éve született Barcsay Jenő előtt. A 2025. július 16-án nyíló, a Tökéletes egyensúly. Keresztmetszet – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban című tárlat különlegessége, hogy itt láthatja először a nagyközönség a mester hat évtizeden át lappangó, több mint 21 négyzetméteres, hét nőalakot ábrázoló szénrajzát, amely most egy hagyatékból került elő.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) nagyszabású programsorozattal emlékezik Barcsay Jenő születésének 125. évfordulójára. Az emlékév kiemelkedő eseménye lesz az egyetemen 2025. július 16-án nyíló különleges tárlat, amely Barcsay festményeiből és anatómiai rajzaiból válogat. A kiállítás célja ugyanakkor nem a teljes életmű, hanem a főbb alkotói korszakok, témák, motívumok bemutatása, a műfaji sokoldalúság kiemelése. Külön hangsúlyt kapnak a mester kevéssé ismert kései, absztrakt, úgynevezett „fekete korszakának” művei, valamint a máig alapműnek számító Művészeti anatómia (1953) című kötetének eredeti rajzai, amelyért a művész a Kossuth-díjat is megkapta.
Az igazi szenzáció azonban az az 1964-ben készített több mint 21 négyzetméteres, hét nőalakot ábrázoló szénrajza lesz, mely a közelmúltban került a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményébe. A grafikát, mely a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen máig látható mozaik 1:1-es terve, közel ötven évig feltekerve tárolták, így szélei megsérültek, ám helyreállításán már dolgoznak az MKE papírrestaurátorai.
A mozaikterv, mely a mozaikot kivitelező Csákvári Nagy Lajos és felesége, Csókos Varga Györgyi hagyatékából került elő, kiemelkedő művészi értéket képvisel. Nemcsak azért, mert kiváló példája a mester klasszikus rajzművészetének, de azért is, mert Barcsay későbbi mozaikalkotásai közül kizárólag ehhez az egy műhöz maradt fenn ennyire teljes, életnagyságú terv. A monumentális szénrajz történetének Szabó Noémi művészettörténész járt utána, így az ő kutatásaiból tudjuk, hogy a mű előzménye az 1949-ben készült, Asszonyok című alkotás, és feltehetően már ennek ismeretében kérték fel Barcsayt a miskolci mozaik elkészítésére. A tervrajz elkészítésében egyébként valószínűleg László Gyula – a későbbi Széchenyi-díjas régész és történész – is közreműködött.
Barcsay Jenő 1900. január 14-én született a mezőségi Katonán. Bár Erdély egyik legrégebbi, fejedelmi családjából származott, mélyszegénységben nevelkedett. Katonának szánták, zenésznek készült, végül festőművész lett belőle. Festészetét kezdetben a klasszikus hagyományok tisztelete jellemezte, később azonban – elsősorban a művésztelepi élmények, illetve a párizsi és olaszországi tanulmányutak hatására – a konstruktivizmus sajátos magyar változatát alakította ki. Életműve végül a nagyméretű, murális munkáiban teljesedett ki. A képzőművészeti mellett pedagógusi munkássága is jelentős, évtizeden át tanított a fővárosi Iparostanonc-iskolában és a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az anatómia professzorra lett. Ikonikus tankönyvét, a Művészeti anatómiát tizenöt nyelvre lefordították, és máig használják szerte a világon.
