Hirdetés

Történészek megszállottan keresik azt a momentumot, amelyet az 1956-os forradalom startkövének lehet tekinteni. Az már biztos, hogy a felkelés nem Budapesten kezdődött, többen is az 1940-es évek végén már szervezkedő békési parasztokat tekintik a kommunista rendszerrel elsőként szembeszálló ellenállóknak. Mások az 1956 augusztusában kitört vidéki elégedetlenségi mozgalmakat, csoportosulásokat, sztrájkokat tartják a forradalom nullpontjának. 

Tény, hogy a padlássöprésekkel meggyötört, a téeszesítésekkel megszégyenített, vagyonából kiforgatott parasztság nem tudott megnyugodni. Még akkor sem, ha fiaik közül sokan a nagyvárosok főiskoláin, egyetemein tanultak. Épp ezekből a Budapesten állomásozó egyetemistákból, a hozzájuk csatlakozó fiatal írókból, költőkből, értelmiségiekből alakult meg a Kolhoz kör, amely 1956. október 6-án már fontos, akár figyelmeztető jellegűnek is mondható demonstrációt tartott a fővárosban. Ez a csoport adta ki a Tiszta szívvel című folyóiratot is, amely szellemi munícióval látta el a mozgolódó egyetemista ifjúságot. E fiatalok tevékenységét veszi górcső alá Zsebők Csaba történész ebben a könyvben, amely nemcsak alapos, minden részletre kiterjedő mű, de fontos, hiánypótló kordokumentum is.