Hirdetés

A kortárs képzőművészetben hosszú időkre visszatekintve nagy jelentősége volt a Dunántúli Tárlatoknak. A két világháború között egy ilyenről tudunk, de később, egészen a rendszerváltozásig különböző helyszíneken ennek kiemelt fontossága volt. Aztán, mint oly sok más a képzőművészetben, ez is megszűnt. Évek óta volt rá törekvés, hogy e jelentős szakmai eseményt valaki ismét megszervezze, megrendezze, de az olyan megszállott művészek, mint Veszeli Lajos festőművész (Balatonalmádi), Baky Péter festőművész (Balatonkenese) és Tóth Csaba festőművész (Szombathely) heroikus munkával most tudták újraéleszteni a kiállítást. A vörösberényi műemlék magtárépület így kis időre a kortárs magyar képzőművészet fővárosává vált: száznegyven (!) művész munkái láthatók tíz megyéből (!), ismertebbek és ismeretlenek, idősek és fiatalok, avantgárdok és hagyománytisztelők. Változatos a festők, grafikusok anyaga, de átütő erejűvé a szobrászok boltozatos pincetérbeli kiállítása válik. Kívánatos, hogy ez a szervező erő váljék tartóssá. A Dunántúl és az ország képzőművészete csak gazdagodik általa.