Eric Valli rendező három évet élt a Himalájában a film hősei között a világ egyik legtávolabbi és legmagasabban fekvő fennsíkján, ahol a Tibetből menekülő bölcsek és lámák találtak menedéket. A forgatás ötletét a Tinlét megszemélyesítő Thilen Lhondup adta, azt is mondhatjuk, hogy az egész film rá volt felépítve. Ez annál is inkább igaz, mivel a falu főnökeként ő hozta magával az embereket, és ha problémák merültek fel, ő hívta össze a bölcsek tanácsát, hogy megoldják azokat. Így a film szereplői voltaképpen a falu lakói, akiknek nem szerepet kellett alakítaniuk, hanem csupán élniük kellett mindennapi életüket, miközben kamerák forogtak előttük. Az egyetlen igazi színész a Tinlé menyét alakító Lhapka Tsamchoe volt, aki pályafutását a Hét év Tibetben című filmben kezdte.

A szereplőkhöz hasonlóan a történet is teljesen valódi, a rendező hagyta, hogy a dolpoiak a saját eszközeikkel fejezzék ki magukat, nem próbálta őket az európai szokásrend szerint irányítani. Amihez speciális technikára volt szükség, az a vízbe eső jak, amit műanyag bábuval helyettesítettek, valamint a csillagok, amikor azok járását tanulmányozták.

Jacques Perrin, a Mikrokozmosz producere, illetve a Vándormadarak rendezője tudja, mibe érdemes pénzt és energiát fektetni, s úgy vélte, hogy Eric Valli filmje feltétlenül megéri. Az ő tanácsa volt, hogy ne dokumentum-, hanem játékfilm készüljön, hiszen csak ez a forma engedi meg a valódi érzelmekkel való munkát, s csak így lehet igazán újra átélni a valóságot. Perrinnek igaza lett. Egy olyan film született, amely – talán bátran mondhatjuk – egyszeri és megismételhetetlen. Egy már-már kihalóban lévő kultúra legfontosabb hagyományait örökíti meg – például jövendölés a sóval – amellett, hogy a főhős nemcsak unokájának, hanem mindannyiunknak példát ad bölcsességből és arról, hogyan lehet túlélni a gyakran reménytelennek tűnő helyzeteket is. Vagy ahogyan a rendező fogalmaz: „Ez a film az akarat, a kitartás, a tolerancia, a bátorság, a méltóság, a kölcsönös segítség története. Dolpóban ezek nélkül az értékek nélkül nem lehet élni. Erre tanított meg engem a Himalája népe.”