Október elején Körforgásban címmel mutatták be a Hagyományok Háza új, formabontó divatszínházi előadását
Holdfény a kifutón
A hagyomány és modernitás találkozása, egymásra hatása inspirálta a Hagyományok Háza Körforgásban című új, összművészeti produkcióját, amely rendhagyó divatbemutató és divatszínház egyszerre: a különleges előadás többek közt arra is keresi a választ, hogyan helyezheti új kontextusba a kortárs művészet a múltat, a hagyomány pedig képes-e katalizátorként hatni a művészetre.
Örök kérdés: hogyan őrizhető, ápolható a hagyomány? Úgy lehet megtartani az őseinktől örökölt kulturális értékeket, mint egy csodás régi porcelánt, amit csak a nagy ünnepekkor mer elővenni a család, az év többi részében pedig hét lakat alatt őrzi? Vagy akár a hagyomány és a kortárs művészet közötti kölcsönhatások elősegítésével, valahogy úgy, ahogyan a Körforgásban című divatszínházi előadás teszi? Ez utóbbi a divatot – ahogyan Czingel Szilvia, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum vezetője, az előadás ötletgazdája fogalmaz – az öltözéket mint kommunikációs kódot használja arra, hogy a múltat és jelent összekösse, a népi kultúrát a XXI. századba átmentse. Az előadás formabontó, ugyanis igen ritka, hogy egy olyan kísérleti műfajnak, mint a divatszínház, egy múzeum legyen az ötletadója, a műsort pedig táncegyüttes hozza létre.
A Magyar Állami Népi Együttes táncosai és zenészei színpadi produkció keretében mutatják be Szűcs Edit jelmeztervező erre az alkalomra megálmodott kreációit, amelyek olykor jelmezszerűek, olykor extravagáns, mégis hordható darabokként jelennek meg az előadás enteriőrjében. Éppen ezért a divatszínház emlékeztet is a divatbemutatók logikájára, hiszen a divattervezők a nagy bemutatóikra kollekcióik színpadi látványossággá duzzasztott performanszával készülnek, míg a ruhadarabok egyszerűsített változatai hétköznapibb öltözetek formájában kerülnek utóbb a boltok polcaira. Mindez itt is érvényesül: Szűcs Edit elképesztő fantáziával megálmodott öltözeteinek egyszerűbb változatait minden további nélkül el tudnánk képzelni valamely minőségi márka kollekciójaként.
A rendhagyó divatbemutatóra a Hagyományok Háza Színháztermében kerül sor; a nézőteret erre az estére összezárták, és a divatbemutatók világára emlékeztető enteriőrt hoztak létre, amelyen a modellek – azaz a táncosok – két egymást metsző kifutón sétálnak végig. Olykor lassú, stilizált mozdulatokkal, ami emlékeztet a divatlapokban látható fotók modelljeinek kecses vagy éppen nyakatekert pózaira, másszor a néptáncból vagy éppen a kortárs mozgásanyagból összeszőtt koreográfiával (az előadás rendező-koreográfusa Darabos Péter).
Az összművészet fogalma igazán helytálló ennek az előadásnak az esetében: felvonuló öltözékek csodás harmóniában vannak a zenével és a tánccal, izgalmas felismerni egy-egy tájegységet mint inspirációs forrást, miközben a modell-táncosok pazar ezüstös holdfényt idéző sminkje és hajkölteményei is illenek az előadás hangulatához, látványvilágához. A ruhákat minden esetben a népi kultúra motívumai – mint egy-egy tájegység sajátos formavilága, mintakincsei, például a sokácok busóöltözete – inspirálták. A tervező pedig nemcsak a mintákkal, anyagokkal, színekkel játszik, hanem merész és látványos formákkal is; nem egyszerűen átemel egy-egy hagyományos motívumot a mai korba, hanem egy-egy tájegység viseletét a legutolsó varrásig, gombig az elemeire szedi szét és újat alkot. Az eredmény: izgalmasnál izgalmasabb kreációk, amelyekben ott érezni az ihlető forrást, a népi kultúra mélységeit. Szűcs Edit jelmez- és divattervező szerint a Körforgásban előadás célja elsősorban az, hogy olyan szemléletváltásra hívja fel a figyelmet, amely a hagyomány és a modernitás közötti hidat igyekszik még inkább láttatni. És ez a törekvés maradéktalanul sikerült is.
