Hotel-hányódásból meleg pesti otthon

1911 novemberében a svájci Le Marronier leánynevelő intézetből küldte el első levelét, benne saját verspróbálkozásaival, az alig 17 éves Boncza Berta az ekkor már 34 éves Ady Endrének. A költő és a fiatal lány ettől kezdve folyamatosan levelezett egymással, mígnem három évvel később a személyes találkozásra is sor került. Mivel Ady egy átmulatott éjszaka után fáradtan és másnaposan érkezett meg Csucsára, Berta családja érthető módon nem örült felhőtlenül az „idősödő”, ráadásul makulátlan hírnévnek sem örvendő költő látogatásának.

Ám az ügyvéd, politikus és erdélyi földbirtokos édesapa, Boncza Miklós hiába ellenezte, Ady és Berta, vagyis, ahogy ekkor már a költő nevezte, Csinszka eljegyezték egymást, és a házasságra – az apai belegyezés hiányában – gyámügyi engedéllyel 1915. március 27-én sor is került. A polgári esküvőn Ignotus és Vészi József volt a tanú, az egyházi szertartást Haypál Benő lelkipásztor tartotta a budai református templomban. A korabeli beszámolók, levelezések szerint ugyanakkor a házasságot sokkal inkább a fiatal lány erőltette, mint Ady, aki már közvetlen az esküvő után arra szerette volna rávenni barátait, hogy menjenek vele Bécsbe „és hagyják a fenébe ezt az egész komédiát”.

Jóllehet Ady válni készült, a házaspár mégis együtt maradt, és egy ideig Csucsán, Csinszka nagymamájának kastély melletti kis házában lakott. Amikor Boncza Miklós 1917 januárjában meghalt, Berta nemcsak a csucsai kastélyt, de a budapesti Veres Pálné utca 4-6. szám alatt lévő első emeleti lakást is megörökölte. Csinszka, amint arról egy 1917 márciusában kelt levelében is beszámolt, ezt követően hirtelen elhatározásra jutott:

„(…) nem hagyom tovább Adyt Hotel-hányódásban élni, de lakást teremtek neki. Az apám Veres Pálné utcai kis lakása nagyon megfelelő (…). Nem lesz nagy lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívébe és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamara, cselédszoba és egy kis balkon”.

Mivel a folyton úton lévő, hotelből hotelbe vándorló Adynak a bőröndjén kívül szinte semmije sem volt, felesége gondoskodott a lakás berendezéséről, ahol külön szobát rendezett be férjének és saját magának. Az akkor divatos, virágmintás tapéták helyett a falakat fehérre meszeltette, ajtók helyett függönyöket szereltetett fel, a padlót pedig minden zajt elnyelő, „puha, zöld filcszerű anyaggal” terítette le, így biztosítva az akkor már betegeskedő költő zavartalan nyugalmát. Azt, hogy pontosan hogyan is nézett ki ez az otthon, Csinszka részletes leírásainak köszönhetően szinte a legapróbb részletekig tudni lehet:

„A közbelső szobából egy ebédlőszerű kis Biedermayer szalont tervezek (…). A szoba közepén egy egytalpú kerek asztal és egy Nagymamától kapott, gyönyörű, régi, hajlított, lengyelországi garnitúra. Pasztellkék selyembrokáttal szeretném behúzatni – simával, vagy apró ezüst virágossal. A Bandi szobájába jön egy szép régi ágy, egy kis toilette, két szekrény, egy persával leterített nagy dívány, sok párna, egy nagy fotel, egy szép íróasztal, sok könyvespolc és sok színes könyv rajta (…). Ebbe a szobába a színek azt hiszem sárgák lesznek, de kicsit bronzos, aranysárgás. Az én szobám rózsaszín és lila – szóval mauve. Lesz benne egy nagy, sokfiókos, könyvrekeszes és íróasztalos régi secrétaire. Egy nagy karosszék, virágos brokát. Egy kis munkaasztal, egy nagy szekrény, egy álló toilette-tükör, egy toilette és – egy – régi óriás kettőságy, ami nappal díványszerűn vetődik be, és sok-sok színes párna van rajta”.

A költő alig egy évvel a beköltözést követően, 1918 novemberében ágyhoz kötött beteg lett, majd a Liget Szanatóriumban 1919. január 27-én meg is halt. A Veres Pálné utcai lakásból 1977-ben, Ady Endre születésének századik évfordulóján emlékmúzeum lett, ahol ma is ugyanaz a miliő fogadja a látogatókat, mint Ady idején.

1 2 / 2

Fotók: PIM