Ismerik azt a viccet, amikor az orvos közli, hogy a haldokló skót férj a reggelt sem éri meg, mire a feleség szól neki: „akkor maga fújja el a gyertyát”? Vélhetően az amerikai Adam McKay is. Az Alelnök című film rendezője ezúttal a társadalomkritika műfajában igyekezett maradandót alkotni, méghozzá a fekete humor, a szatíra, a sci-fi és a katasztrófafilm sajátos elegyével. Legújabb filmje, a Netflix által forgalmazott Ne nézz fel! nem kérdez, nem válaszol, pusztán görbe tükröt állít – elsősorban – az amerikai társadalomnak, amelyet egyszerre hat át a közöny, a szélsőséges megnyilvánulás és a végtelen profitéhség.

Hirdetés

A történet szerint dr. Randall Mindy csillagász (Leonardo DiCaprio) és tanítványa, Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) felfedez egy üstököst, amely fél év múlva elpusztítja a Földet. A NASA egyik szakértőjének (Rob Morgan) segítségével felveszik a kapcsolatot az amerikai elnökkel (Meryl Streep) és kabinetfőnökével (Jonah Hill), hogy közöljék a rossz hírt, azonban mindössze meg nem értettséggel és közönnyel találkoznak. Így a két főhős – az államtitok ellenére – a nyilvánossághoz fordul, hogy tudassák: veszélyben van a bolygónk.

Bár a cselekményleírás első hallásra egy Zs-kategóriás filmet sejtet, valójában elképesztően ingergazdag jelenetekből áll össze: amikor behívják dr. Mindyt és tanítványát a bulvárműsor stúdiójába, azt kérik tőlük, hogy üzenetüket jó kedélyűen fogalmazzák meg a szórakoztatás kedvéért. A média – és rajta keresztül a társadalom – először egy híres énekesnő párkapcsolati fordulatát kapja fel, majd amikor Kate élő adásban látványosan kiakad, akkor nevetség tárgyává teszik őt, továbbra sem figyelve a közelgő veszélyre.

A Ne nézz fel! tele van ilyen és ehhez hasonló társadalomkritikai utalásokkal, amelyek nemcsak egyfajta disztópikus világot kívánnak bemutatni, hanem magát a jelenünket is: a média valóságtorzítását, az emberek befolyásolhatóságát, a társadalom felsőbb köreinek becsvágyát, sőt – a Black Lives Matterre utaló jelenetekkel – az arra történő eltorzult reagálást is.

Korábban írtuk

A film talán egyetlen „hátulütője” a közel két és fél órás hossz, amely elsőre feleslegesnek tűnhet, néhány mellékszál – például a tudós és a csinos műsorvezető (Cate Blanchett) közötti románc – azonban szorosan kötődik a fő cselekményhez, a jelenetek fő üzeneteiben pedig éppen azt keresik, hogy hol húzódik a határ akár a technológia, akár a magánélet terén. Habár a filmhossz önmagában nem kedvez egy átlagos nézőnek, a kritikai utalásokkal teletűzdelt alkotásba még ez is beleférhet.

A Netflix köztudottan hajlamos ideológiai utalásokkal operálni filmjeiben, és ez most sincs másképp. Szerencsére a legfrissebb alkotásukban a központi üzenet nem az LMBTQ-propagandáról vagy egyéb társadalmi csoportokkal szembeni érzékenyítéséről szól, éppen ellenkezőleg: adott esetben még a baloldali narratíva is áldozatául esik a görbe tükörnek. A forgalmazó cég számos filmjében előszeretettel gúnyolja ki a vallást, azon belül is a kereszténységet. A Ne nézz fel!-ben viszont először negatív, majd pozitív jelentésűvé válik Isten emlegetése: például az ateista tudós többedmagával imádkozik a film végén, és hálát ad az Úrnak.

Habár maga a száraz, kicsit bugyuta történet és a terjedelem hagy némi kívánnivalót, mégis igaz: a rengeteg, néhányszor elrejtett módon megjelenített társadalomkritikai utalás arra késztetheti a nézőket, hogy újra és újra megpillantsák önmagukat.