Huligánok: családi drámából kibontakozó, lengyel gengszterdráma a Netflixen
A Huligánok című lengyel sorozat egy, a szurkolók világából a bűnözés világába kerülő fiatalember történetét meséli el, akinek döntenie kell, hogy megváltozott helyzetében is ragaszkodjon-e a drukkerek becsületkódexéhez, megalkotva belőle a sajátját, vagy sutba dobja azt? Az ötrészes széria minden hibája és gyengesége ellenére fenntarthatja a néző érdeklődését, és az eddigiek alapján van benne annyi, hogy újabb öt résszel folytatódjon.
Mi a futballhuliganizmus lényege? Nos, lecsupaszítva az, hogy egy adott csapat elkötelezett, balhés drukkerei a meccs előtt, alatt, közben véres – akár emberéletet is követelő – összecsapásba bonyolódnak a másik csapat hasonló drukkereivel, vagy akár a futball-láztól át nem hatott, hétköznapi emberekkel.
A dolognak semmi köze a sportszerűséghez, vagy békés, kulturált szurkoláshoz, a verekedések résztvevői a test test elleni harc kihívásai, a bunyó közben beálló adrenalinmámor és a küzdelem során megélt összetartozás-érzés miatt keresik ezen alkalmakat. Ez az identitásuk szerves része, mert úgy szocializálódtak, hogy egy-egy ilyen „ütközetben” való részvétel a férfiasság fokmérője, tiszteletet és elismerést érdemel.
A jelenséget bemutató popkulturális alkotások közül John King A futball faktor című regényét érdemes megemlíteni – már csak azért is, mert 2005 óta magyarul is olvasható –; a mozgóképes alkotások kedvelőinek pedig az Elijah Wood főszereplésével készült Huligánok (Green Street) című, szintén 2005-ös film ugorhat be. Mindkét mű a futballhuliganizmus szülőhazájának számító Angliában játszódik.
A Netflixen január végén debütált, szintén Huligánok (Kibic) című sorozat ugyanakkor rávilágít: a jelenség Lengyelországban is létezik. (Sőt: vannak értékelések, melyek szerint a lengyel futballhuliganizmus nagyobb léptékű, kiterjedtebb, mint az angliai!)
A széria főszereplője egy Kuba becenevű, tizenhét éves srác, akit az apja, Michal a Gladius szurkolójának nevelt. Michal nemrég szabadult – hat évet töltött rácsok mögött egy, a fia által részleteiben nem ismert, ám a szurkolói léttel összefüggő ügy miatt –, ezért igyekszik távol tartani a Kubát a drukkerek kemény magjától, elsősorban a formációt vezető Zygától.
Igyekezet azonban hasztalan: Kuba előbb Zyga edzőtermében kap állást, utóbb nem csak bepillantást nyer, de be is kapcsolódik a külvilág által sikeres vállalkozóként tisztelt férfi legjövedelmezőbb tevékenységébe. Zyga ugyanis kábítószer-kereskedő, és Kuba lesz az egyik futára.
Aztán a srác megismerkedik Blankával, egymásba szeretnek, és a lánynak – akit a szülei gyakorlatilag magára hagytak: külföldön dolgoznak, olykor küldenek némi pénzt, de amúgy nem sokat törődnek a gyerekükkel – váratlanul súlyos problémája támad: több tízezer złotyt kellene fizetnie ahhoz, hogy ne veszítse el a lakást, amelyben él.
Ketten kockázatos tervet eszelnek ki arra, hogyan teremthetnék elő a kellő összeget: „felütve”, vagyis hígítva adják tovább a Zygától átvett szert, és a szállítmányokból lecsippentett mennyiséget a saját kontójukra értékesítik. Ezzel nem csak Zygát verik át, de a vásárlóit is, akik közül a legfontosabb Vitéz, a Gladius legnagyobb riválisának számító Kaszások (Kosy) nevű klub szurkolóinak vezére. Mint ilyen, elméletileg a Gladius-drukkerek keménymagjának ősellensége, csak hát a közös üzlet zárójelbe teszi e cseppet sem mellékes körülményt, ugye.
Kuba tehát vékony jégen jár: ha kiderül, mit tett a munkaadója ellen, nem csak Zyga megbecsülését veszíti el, de a csapata szurkolóiét is. E kör ugyanis olyan, mint egy család. A maga szabályai szerint, a maga becsületkódexe alapján él, melynek egyik legfőbb szabálya éppen arra figyelmeztet, hogy aki a família ellen fordul, azt a közösség árulónak tekinti, és kiveti magából.
És miután Kuba – aki nem érzi igazán jól magát a saját, szűkebb családjában – lelepleződik, és e nagyobb családon kívülre kerül, a Zyga és a Vitéz közti ütközőzónába, el kell döntenie, mihez kezdjen. Fordítson hátat a szurkolói létnek, és próbáljon „civilként” boldogulni, mintha sosem lett volna drukker? Vagy próbáljon a szurkolói mögött felsejlő bűnözői körökben érvényt szerezni a szavának, és a maga igazának?
A Huligánok e nagy horderejű döntésig vezető út, és az onnan továbbvivő lépések története. A sorozat nem a – békésebb vagy balhésabb – törzsszurkolói életformát kívánja bemutatni, az csupán egykettőre hátrahagyott kiinduló pont az alkotóknak ahhoz, hogy egy családi drámából kibontakozó gengszterdrámát tárjanak a nézők elé.
A figurák ugyan tipikusak, a forgatókönyvíró Klaudiusz Kus elmulasztotta egyedíteni őket. Grzegorz Palkowski erőteljes alakítást nyújt Kuba, a maga útját kereső, alapvetően elégedetlen kamasz szerepében. Nemegyszer szavak nélkül, csupán a tekintetével adja a néző tudtára, mi zajlik benne. A barátnőjét, Blankát alakító Mila Jankowska arcán szintén minden ott van például abban a jelenetben, amelyben egy csehországi klinikán tett látogatása után felpillant. A Kuba apját, Michalt megszemélyesítő Karol Pochecről a néző elhiszi, hogy szintén jó lenne, ha lehetőséget kapna rá, de a szerepe annyira sablonos, hogy nem sikerül megvillannia.
(Ha Michal időben elmondaná a fiának, miért volt börtönben, Kuba a kezdet kezdetétől máshogyan viselkedne, és máshogyan viszonyulna Zygához. Ám Michal hallgat, anélkül, hogy a néző megtudná, miért, és amikor – addigi visszafogottságához képest váratlanul – mégis cselekszik, az is elsikkad. Tehát se a hallgatásának, se az érdemi fellépésének nincs különösebb súlya, jelentősége – és ez csak egy a forgatókönyv már említett gyengeségei közül.)
Lukasz Gutt operatőri munkája ugyanakkor teljesen rendben van. Legyen szó a szocializmus épített örökségének, vagy akár a rendszerváltás után emelt, újabb épületek képbe komponálásáról, képei nagyban hozzájárulnak a film atmoszférájához, és ahhoz, hogy a néző elhiggye: egy kelet-európai nagyváros érdesebb felének hétköznapjaiba nyert bepillantást, melyekben igenis említést érdemlő körülmény, hogy az ember fia egy, a külvilág által csak nagyarcú, nagyhangú, kötekedő bagázsnak tartott csapat tagja-e, vagy sem, és ha igen, milyen pozíciót tölt be benne.
A sorozat így – bár kissé nehezen indul be – végig fenntarthatja a néző érdeklődését. Hiszen szemléletesen mutatja be, hogy a futballrajongók világa hogyan ér össze a szervezett bűnözés világával; hogy ez utóbbi képviselői hogyan használják ki és mérgezik meg a sport iránt érzett szeretetet. Ahogy azt is, milyen reakciókra képes egy fiatalember, aki – a szurkolók közül kivetve, a bűnözők közé be nem fogadva – a mind kényszerűbbnek tűnő pályán is azon van, hogy megalkossa a maga becsületkódexét, és tartsa is magát hozzá, kerüljön, amibe kerül.
A Huligánok úgy ér véget, hogy minden további nélkül folytatódhatna, mert van benne annyi – a Netflix azonban nem jelentette be a második évadot, tehát akiknek tetszett az első öt rész, el kell fogadniuk, hogy egyelőre (?) csak ennyi van, nem több. Míg akiknek nem tetszett, azok néhány nap múlva nem is fognak emlékezni rá, hogy létezik ez a sorozat: újabb meccsek, újabb összecsapások kötik majd le a figyelmüket, és a széria eltűnik a streaming szolgáltató által kínált látnivalók dömpingjében.
