Hunyadi sorozat: testhorror, vagy brutális valóság?

Persze felmerülhet a kérdés, szükség van-e arra, hogy egy történelmi tévésorozat nagykanállal adagolja a vért, az erőszakot és az erotikus jeleneteket, ám a műfajhoz úgy tűnik, e kívánalmak ma már hozzátartoznak. És bár a valós történésekbe fikció is bőséggel vegyül, a sorozat mégis tökéletesen hozza a középkor hangulatát, miliőjét. 

Kétségkívül az egyik leghatásosabb, legdrámaibb jelenet Luxemburgi Erzsébet halála – a filmben azt sugallják, Cillei Ulrik küldte a királyné számára a halált hozó ajándékot, egy méreggel átitatott rókaprémet. Az ominózus jelenetben a királyi pár Cesarini bíborost fogadja, Erzsébet díszruhában ül a trónuson, vállán a rókaprémmel, majd egyik pillanatról a másikra vérezni kezd a szeme, az orra, aztán előre bukik és meghal. A valóságban Erzsébet haláláról annyit lehet tudni, hogy váratlanul következett be, mérgezésről, gyilkosságról viszont nem szól a fáma. Persze a mérgezés egy cseppet sem volt ritka a középkori és a reneszánsz udvarokban: e korszak egyik legismertebb méregkeverői a spanyol származású Borgiák voltak, a család tagjai a 15-16. századi Itáliában az egyház és a politika szövevényes ügyeinek legfőbb mozgatóiként állítólag politikai merényletek garmadát követték el ellenfeleik ellen. A gyilkosságokat egy cantarella nevű, lényegében ismeretlen összetételű szer segítségével követték el, amelyet borban feloldva itattak meg az áldozattal. A cantarella ölhetett egy nap alatt, vagy hetekkel később, ráadásul olyan tüneteket produkált, amelyet a kortársak hihettek akár betegség következményének is. Állítólag e méregkeverők nem csak borhoz adagolt méreggel dolgoztak: toxinokkal átitatott könyveket, ruhákat, kesztyűket is használtak, hogy a célszemélyt eltegyék láb alól. 

Az uralkodói udvarokban tehát intrika, hatalmi vágy, politikai indíték és a gyilkossághoz szükséges eszközök is akadtak bőven – a természet ontotta a mérgeket: a szárított kőrisbogár portól a kígyómérgen át a sisakvirágig, az arzéntól a nadragulyáig számos anyag fellelhető volt ilyesfajta célokra. Ez utóbbi, az Atropa belladonna hírhedten mérgező növénynek számított, kis dózisban szépészeti szerként a korabeli hölgyek pupillatágításra használták, ám nagy dózisú elfogyasztása a pulzus hirtelen emelkedését, bőrpírt, légzési nehézséget, hallucinációkat, görcsös állapotot, bénulást, majd halált okozott. Mivel a növénynek a bőrön át felszívódva is toxikus a hatása, lehetséges, hogy épp a nadragulya adta az ötletet a látványos jelenthez. Persze a mérgezett köpeny toposza számos történetben megjelenik – leghíresebb minden bizonnyal Euripidész Médeia című műve, az ókori történetben Médeia riválisát, Glaukét méreggel átitatott ruha segítségével ölte meg. A mérgező öltözet motívuma egyébként még a népmesékben is felbukkan – példa lehet rá a Grimm-testvérek által gyűjtött, Hűséges János című történet is. 

Ugyancsak sokkoló látványt nyújtott a filmsorozatban a Várnai csata után megsérült Hunyadi János elfertőződött, kukacoktól hemzsegő lábsebe – ez utóbbi nem túlzás, a rossz higiénés viszonyok között, egy hosszabb ideje kezeletlen nyílt sebre a legyek rászállhattak, beköphették, ami súlyos szeptikus állapotot idézhetett elő – antibiotikum híján – gyorsan végzetessé válhatott. A filmben Szilágyi Mihály egy tűzben felizzított kardot nyom lapjával az elfertőződött sebbe: a fertőtlenítés e módja a valóságban újabb problémákat okozhatott volna, hiszen az égett seb ugyancsak könnyen elfertőződhet. Egy biztos, az életerős, egészséges szervezet számára egy ilyen sebből a felgyógyulás bizony hosszú heteket vehetett igénybe, főként, ha a beteg szerencsésen megúszta, hogy a csatatéren időnként pusztító járványoknak áldozatául essen. Igaz a film a gyógyulás időtartamát nem sejteti: eltelhetett a várnai csata után akár egy hét, vagy akár egy hónap is.  

Ugyancsak horrorisztikus látványt nyújtott a filmben Luxemburgi Zsigmond halála, amely az alkotók szerint az elüszkösödött lábától következett be. Zsigmond halála a valóságban 1437 utolsó hónapjában történt: mikor érezte, hogy közeleg a halála órája, felöltötte uralkodói ruháját, a koronát, felvette az utolsó kenetet, halotti misét rendelt, és trónusán ülve várta, hogy bekövetkezzen a vég. A filmben e kissé plasztikusan ábrázolt jelenetben az udvar tagjai fulladoznak a király bűzös lábsebétől. Ha követjük a film logikáját, e verzió szerint a királynak a súlyos szepszisbe kellett bele halnia, amelyet kiválthatott akár az érszűkület végső stádiumaként bekövetkezett perifériás vérkeringési elégtelenség, vagy akár egy banális lábsérülés is, ami például egy kezeletlen cukorbetegség fennállása esetén a sokkal nehezebben gyógyuló sebek miatt végzetesnek bizonyult.