Ez az igen értékes – és napjainkban méltatlanul mellőzött – növény ősi magyar ételalapanyagunk, s mivel félsivataginak számít, talán még a belső-ázsiai sztyeppről hoztuk magunkkal. Elkészítésénél először arra kell odafigyelni, hogy be kell áztatni előző nap, mert különben könnyen úgy jár az ember, mint Fodor István Ferenc, amikor egyszer ezt nem tette meg, kellő tapasztalat hiányában! Ugyanis a bagóca főzés közben több mint kétszeresére dagad és felszívja a ráöntött vizet. Akkor aztán kidagad a fazékból, és nem hogy oda lesz a leves, de lehet utána súrolni, mosni, takarítani, vérmérséklet alapján káromkodni, végső esetben a leves várományosaival akár jól összeveszni.

Hat főre: Felteszünk főni 6 marék bagócát, 1-1 nagy felkarikázott sárgarépával és fehérrépával, egy fél zellergumóval, 3-4 karfiollal. Amikor a zöldségek már majdnem megfőttek, mehet bele még 3 közepes felkarikázott burgonya és úgy 50 dkg karikára vágott jó féle füstölt kolbász. Mikor megfőtt, akkor vékony kenyérszeleteket aprítunk bele és úgy fogyasztjuk. Sózni nem kell, mert a kolbász egyébként is sós, de ízlés szerint fűszerezhetjük őrölt köménnyel, borssal, esetleg fokhagymasóval. Nem szokásos, de elviseli a tejfölt is, valamint a „nem őrölt” erős paprikát, legyen az piros és kicsi vagy nagy és zöld. (Fodor István Ferenc írása és receptje alapján.)

A Huszárkonyha nem a huszárok ételeiről szól, hanem olyan játékos és hagyományőrző külsőségek között zajló sütő-főző sorozat, amely a hagyományos magyar ízvilág keretein belül igyekszik új ételeket létrehozni. Olvassa a Demokratában és a Lovas Nemzetben, hallgassa a Csillaghang Rádióban kedd esténként (a világhálón www.csillaghang.hu), nézze a TV Paprikán, valamint a BVR TV-n!