A szervezők úgy tartják, hogy az egymástól eltérő, de közös gyökerekből táplálkozó kultúrák találkozójára nagy szükség van, hiszen közöttük az „átjárás” lehetősége így válik sokkal érzékelhetőbbé. Így erősítik egymás táborát és műfaját. Mivel pedig az összefogásnak e példaértékű megnyilvánulása hozzávetőlegesen a szilvaérés idején történik, hát pecsételjük meg Huszárkonyhánkban e rangos eseményt egy jó szilvalevesrecepttel!

Félbevágunk 1 kilónyi kimagozott szilvát. Egy lábasban 8 evőkanál cukrot kissé barnára égetünk, majd fél dl vízzel felöntjük, kevergetjük, s hagyjuk sűrűsödni. Ezután beletesszük a szilvát, megforgatjuk és felöntjük 1 dl vízzel. Sóval, fehérborssal, szerecsendióval és fahéjjal fűszerezzük, kis lángon felforraljuk. Öntünk hozzá 2 dl jóféle vörösbort, majd valamivel később 2 evőkanál citromlevet és 1 evőkanál reszelt citromhéjat. Addig főzzük, míg a szilvák puhák lesznek, körülbelül fél órát. Ha kész, a levest alkalmas géppel krémesre keverjük. Belérakunk fél kg magozott aszalt szilvát és addig főzzük, míg jó nem lesz. A főzés utolsó szakaszában öntünk hozzá 3 dl tejszínt. Végül keverjünk hozzá 2 evőkanál rumot, majd 3 dl tejfölt oly módon, hogy a levesbe öntés előtt még a leves két evőkanálnyi részével összekeverjük, hogy ne csapódjon ki! Azt azért jó tudni, hogy a szilva, különösen az aszalt, az egyik legjobb vértisztító hatású gyümölcsünk. Mindez vörösborral maga az orvosság.