Hirdetés

A Brit Birodalom burmai köztisztviselője, Edward már évek óta nem látta menyasszonyát. Amikor azonban a nő ír neki, hogy meglátogatja, megijed és menekülőre fogja. Útja során bejárja mások mellett Thaiföldet, Szingapúrt, Vietnámot, ám miközben önmagát keresi, jegyese a nyomába ered. Noha a történet 1918-ban játszódik, olykor megpillantunk egy mobiltelefont, a nagyvárosi élet is jóval modernebbnek hat, mint a tárgyalt korszakban; a Grand Tour egyszerűen kilép az idő keretei közül, vagy pontosabban felülemelkedik rajtuk, mintha az élet körforgását vagy a sztori örökérvényűségét akarná így érzékeltetni. És ugyanez jellemzi a stílusát is: ha valaki minden háttérismeret nélkül tekintené meg, valószínűleg képtelen lenne belőni, mikor is készülhetett a film; a rendkívül komótos és régimódi elbeszélésmód során fekete-fehér és színes képek váltják egymást, az ábrázolt problémák és helyzetek pedig szinte bárhol, bármikor előállhatnak. És bár a szemet gyönyörködtető felvételekkel nehéz betelni, a hipnotikusan lassú tempó megköveteli a türelmet, így lesznek, akiket elvarázsol, másokat azonban nagy eséllyel álomba szenderít a film. Tavaly a cannes-i zsűri az előbbi kategóriába tartozott, így a portugál Miguel Gomesnek ítélték a legjobb rendező díját.

Kapcsolódó cikkünk