Időtlen szépség – rekordáron kelhet el egy Botticelli-festmény

Koronavírus-járvány ide vagy oda, a Sotheby’s mert nagyot álmodni, és precedens nélküli összegért bocsátja árverésre ezt a Botticellinek tulajdonított portrét. Merthogy a művész, akinek képei jóllehet ritkán jelennek meg a művészeti piacon, eddigi aukciós rekordja „mindössze” 10,4 millió dollár, melyet 2013-ban az úgynevezett „Rockefeller Madonnával” (Madonna és gyermeke a fiatal  Keresztelő Szent Jánossal) ért el. Christopher Apostle, a New York-i Sotheby’s régi mesterekkel foglalkozó festészeti részlegének vezetője mindenesetre optimista, sőt, nem tartja kizártnak, hogy a kép ára akár a 100 millió dollárt is elérheti, hiszen Botticellinek mindössze 12 portréja ismert. Mindenesetre ez hatalmas eredmény lenne, hiszen a festmény ezzel bekerülne a világ alig több mint tucatnyi azon műalkotása közé, amelyeket 100 millió dollár felett értékesítettek.

A Botticellinek tulajdonított festmény magas ára azért is különösen érdekes, mert a szakértők széles köre ugyan biztos az eredetiségében, és a művész egyik legkiválóbb és legjelentősebb alkotásának tartja, mások azonban vitatkoznak ezzel. Frank Zöllner német művészettörténész például Botticelli műveinek 2005-ös katalógusában a „vitatott és bizonytalan művek” közé sorolta, részben a történeti háttér hiányos volta miatt. A festmény ugyanis csupán a XX. század elején került a kutatók és így a nagyközönség látókörébe, amikor is tulajdonosa, az észak-walesi Newborough család potom összegért eladta azt egy Frank Sabin nevű műkereskedőnek. Ő a képet hamarosan továbbértékesítette, így az 1941-ben már a híres brit tudós és gyűjtő, Sir Thomas Ralph Merton tulajdonában volt. A londoni Nemzeti Galéria igazgatója, Kenneth Clark akkoriban mellszélességgel kiállt a festmény eredetisége mellett, és a legjobb valaha látott tizenötödik századi portréként jellemezte azt. A gyűjtő leszármazottai a Fiatal férfi arcképétől 1982-ben a Christie’s árverésén 1,3 millió dollárért váltak meg, akkor az amerikai iparmágnás, a háború utáni művészet gyűjtőjeként ismert Sheldon Solow vásárolta meg, aki a festményt ezt követően hosszabb időszakokra kölcsönadta a londoni Nemzeti Galériának, a New York-i Metropolitannak és a washingtoni Nemzeti Galériának is. Most ugyan a Sotheby’s nem hozta nyilvánosságra az eladó kilétét, de mivel a vásárlás időpontját közétette, ez alapján szinte biztos, hogy Solow az, aki megbízta a kereskedőházat a kép értékesítésével.

Az 1470-es, 1480-as évek fordulóján, vélhetően megrendelésre készült festmény egy ismeretlen fiatal férfit ábrázol, akiről a szakértők azt feltételezik, hogy a Botticellit is támogató Medici-család egyik tagja lehetett. Az évek során felmerült, hogy a fiatalember Giovanni di Pierfrancesco de’ Medici, Lorenzo egyik unokatestvére, de a Sotheby’s szerint elég annyi, hogy a portré, mely miközben a reneszánsz szépségideált testesíti meg, merész színeivel és egyszerűségével egyben „időtlenül modern is”.

Az egyszerű, sötét ruhát viselő, jólfésült fiatalember kiléténélugyanis a kutatókat ma sokkal jobban foglalkoztatja az a medalion, amit a kezében tart. Merthogy ez egy eredeti, XIV. századi oltárkép-töredék, egy újabb portré, amelyet Bartolomeo Bulgarini sienai festőnek tulajdonítanak. Bulgarini Siena mellett Toszkána más városaiban, így Firenzében is tevékenykedett, ahol műveit még Botticelli is láthatta. A tudományos vita azonban arról zajlik, vajon eredendően is ezt a ma látható XIV. századi portrét, vagy valami egészen mást tartott egykor a kezében a fiatalember? Egyes művészettörténészek ugyanis ez utóbbi mellett teszik le a voksot. Az amerikai Keith Christiansen egyenesen kizártnak tartja, hogy a medaliont maga Botticelli illesztette volna a képbe, szerinte ennek mindenképpen később, valamikor a XIX. vagy a XX. században kellett megtörténnie. Vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a portré helyén eredetileg egy tükör lehetett, benne az ifjú jegyesének arcképével. Mások, köztük Alexander Nagel, Richard Stapleford, Hubert von Sonnenberg és Petra Kathke azonban úgy vélik, hogy a medált Botticelli egy nagyon is tudatos koncepció mentén építette a képbe, csakúgy, mint azt a Cosimo il Vecchio érmét abba a férfiképmásba, melyet a firenzei Uffiziben őriznek. Az érvelések között szerepel emellett a fiatalember és a szent közötti hasonlóság, hiszen mindkettő csupán derékig, egyszerű ruházatban és ugyanolyan geometriai kompozíció mentén jelenik meg a műalkotáson, amelyen Botticelli vélhetően szándékosan állította szembe a szép fiatalember vitalitását az öregedő szent melankóliájával.

Mindent összevetve tehát, bár mind a kép, mind pedig a medalion történetét illetően vannak máig homályos, tisztázatlan foltok, a Fiatal férfi arcképe medalionnal kétségtelenül remekmű, amely Robert Simon műkereskedő szerint „évtizedek óta az egyik legjobb reneszánsz portré, amely megjelent a piacon.„ A Sotheby’s is hasonlóan nyilatkozik a csütörtökön kalapács alá kerülő, ritka jó állapotban lévő festményről, szakértőjük, George Wachter például a férfit „időtlen szépségként” jellemzi, aki bár „550 éves, mégis úgy néz ki, mintha ma reggel járt volna a galériánkban”.

És, hogy valóban megéri-e az árát, vagyis vevőre talál-e 80 millió dollárért, január 28-án kiderül…