Időutazás a XIX. századi Füredre
Így nyaraltunk mi...
Balatonfüred reformkori városrészének legrégebbi műemlék épülete, az Esterházyak egykori nyaralója sokáig szállóként üzemelt, majd évekig üresen állt. Több mint egymilliárd forintos felújítását követően idén nyárra újra megnyitotta kapuit. Benne Nyár a Balatonon – Fürdőidény Füreden 1825-1914 címmel nyaralástörténeti kiállítás nyílt. A nyár végén így nemcsak az elmúlt hónapokra, hanem évszázadokkal ezelőttiekre is visszatekinthettünk.
Miközben a Balaton vidékének szépsége minden korban megérintette az ide látogatókat, az írók-költők pedig ódákat zengtek a romantikusan vadregényes, érintetlen tájról, maga a tó mindezeknek sokáig csupán egyik díszlete volt. Vizét halászásra és az állatok itatására használták, sőt nem egyszer merült fel lecsapolásának gondolata is, hogy helyén jól termő búzaföldeket hozzanak létre. Így persze egyáltalán nem meglepő, hogy XVIII. századi látogatói elsősorban nem a Balaton hűsítő vize miatt jöttek Balatonfüredre, sokkal inkább vonzotta őket az akkortájt kibontakozó klasszikus, kizárólag gyógyvizekre és forrásokra épülő fürdőkultúra.
Pálmák a kastélyban
Feltehetően emiatt látogatta rendszeresen Füredet gróf Esterházy Kázmér, Zólyom vármegye főispánja is, aki Pauly Mihály építőmester tervei alapján 1782-ben földszintes, késő barokk stílusú nyaralót építtetett ide rokona, gróf Esterházy Károly birtokára. Ez, a fürdőtelep legmagasabb pontján álló épület volt az első nagyszabású magánépítkezés a környéken, a közelében ekkor még csupán néhány vendégfogadó állt. Az Esterházy-család tagjai ugyanakkor nem voltak gyakori vendégek Füreden, már csak azért sem, mert Károly 1785-ben megvette Kázmértól a telkére emelt nyaralót, amelyet rögvest bérbe is adott, így az a következő évtől már Esterházy-vendéglőként nyitotta meg kapuit a nagy nyilvánosság előtt.
– Az eredetileg földszintes, szabad tornácos épületet később többször átépítették, előbb 1837-38-ban emelettel bővítették, majd a ma is látható, végleges formáját az 1940-es évek elején nyerte el Esterházy Mária Anna grófnőnek köszönhetően – mesél az épület múltjáról P. Miklós Tamás történész-muzeológus, a Balatonfüredi Esterházy-kastély Nyaralástörténeti Látogatóközpont intézményvezetője.
A második világháborút követően aztán előbb szovjet, majd magyar állami tulajdonba került, és szállóként, szanatóriumként üzemelt egészen a rendszerváltásig. Ekkor privatizálták, ám hosszú évekig üresen, elhanyagoltan állt, mígnem 2016-ban a füredi önkormányzatnak egy ingatlancsere útján sikerült megszereznie. A felújítás 2020-ban kezdődhetett el, melynek egyik legnagyobb szenzációja az volt, hogy bontás közben értékes falfestményekre bukkantak a restaurátorok. A szekkó technikával, a száraz vakolatra festett színes fenyők, pálmák, bambuszok, kaktuszok és különféle kúszónövények feltehetően mintakönyvek alapján kerültek a földszinti szalon falára azzal a céllal, hogy elkápráztassák az Esterházy grófhoz érkező illusztris vendégeket.
Gyógyvíz és József nádor
Elkápráztat 2024-ben minket is, akik az egykori kocsiszín és istálló helyén épült, modern fogadóhelyiségen keresztül léphetünk be az Esterházyak egykori nyaralókastélyába, ahol egy szó szoros értelemben vett időutazás veszi kezdetét. A reformkorban vagyunk, amikor egy hosszú, körülményes utazást követően végre megérkezünk Füredre, hogy megkezdhessük több hetes, esetleg hónapos nyaralásunkat, gyógykezelésünket. Merthogy Füredet akkoriban leginkább savanyúnak nevezett forrásvizei miatt keresték fel a vendégek, melyek gyógyhatásáról már a rómaiak is meg voltak győződve. Erről tanúskodik Victor Aurelius IV. századi történetíró feljegyzése, miszerint Galerius császár anyósa a füredi gyógyvíznek köszönhetően gyógyult ki meg nem nevezett betegségéből.
A gyógyvíz mellett nagyot lendített Füred presztízsén, hogy 1821-ben a király után a második legnagyobb főméltóság, József nádor és családja látogatott a településre. Az igazi aranykor azonban csak 1866 után következett be, amikor a tihanyi apátság megkapta a királyi engedélyt a part menti telkek értékesítésére. Megkezdődhettek tehát a nagyszabású építkezések, Huray István fürdőorvos után nyaralót épített itt mások mellett sógora, Jókai Mór, az egykori hercegprímás, Vaszary Kolos és házat vásárolt „a nemzet csalogánya”, Blaha Lujza is. A kevésbé tehetős nyaralni vágyóknak ugyanakkor szálláshely után kellett nézniük, ami a nyári főidényben már akkor sem volt egyszerű mutatvány.
– Miután a reformkori utazó sikerrel járt, és elfoglalta szobáját, az első és legfontosabb teendője volt, hogy felkeresse a fürdőigazgatót, akkoriban azt az Écsy Lászlót, aki több mint fél évszázadon át intézte a fürdő ügyes-bajos dolgait – mondja a kastély fürdőigazgatói irodájában állva P. Miklós Tamás, ahol egyúttal megvehettük jegyünket a fürdőbe, a gyógykezelésekre, a színházba, no és a Kisfaludy-gőzös „kéjutazására”. Persze csak miután az igazgató rögzítette nevünket a „kurlistába”, melyet aztán kéthetente nyomtatásban is megjelentettek, hogy mindenki tudja, melyik rokona vagy ismerőse tartózkodik éppen vele egy időben a fürdőn.
Felhígult ásványvíz
A Füreden pihenő vendégeknek szigorú napirendjük volt, ami a fürdőorvos által előírt gyógykezeléshez igazodott. Az ivókúra zeneszó kíséretében – merthogy zene mindig szólt a fürdőn – általában reggel 5-6 óra környékén a savanyúvíz kortyolgatásával kezdődött a direkt erre a célra árusított üvegpoharakból. Az ivókúrát meleg- és hidegfürdőzés egészítette ki, az esti vacsora után pedig már kizárólag a szórakozásé volt a főszerep, hiszen a fürdővendégeknek rendszeresen tartottak színielőadásokat a Dunántúl első magyar nyelvű kőszínházában, mint ahogyan rendszeresek voltak a különböző bálok és táncvigalmak is.
– A melegfürdőhöz rézüstben melegítették a gyógyvizet, míg a hidegfürdő a Balatonban való merítkezést jelentette a külön erre a célra emelt fürdőházban. Ilyet először az itt nyaraló József nádornak építettek, aki érthető módon nem az iszogató marhák között akart megmártózni a Balaton, akkoriban felhígult ásványvíznek tartott vizében. A nyílt vízi fürdőházak jellemzően cölöpökre emelt, több kabinból álló faépítmények voltak, amelyeket egy fahíd kötött össze a szárazfölddel. A leghíresebb közülük a Czigler Győző tervezte 12 tornyos füredi fürdőház volt, amit 1889. június elején nyitottak meg a vendégek előtt, akik köntösszerű fürdőöltözetben, többnyire közös fürdőmedencékben, vagy a tó vizébe engedett kosarakban üldögélve hűsítették magukat – mesél a XIX. századi fürdőkultúráról a látogatóközpont vezetője.
Ekkoriban már egyre többen merészkedtek be úszni a Balaton mély vizébe, a hagyomány szerint elsősorban Wesselényi Miklósnak köszönhetően, aki 1836 nyarán talán még Füredről Tihanyba is átúszott.
Az Esterházy-kastélybeli időutazást és vele együtt a balatoni fürdőidényt az Anna-bálok színes forgataga zárja, amelyről Szerelmey Miklós 1848-ban a következőket jegyezte fel Balaton albumában: „Legnagyobb tánczmulatság azonban a híres Anna-bál, mellyre távol vidékekről is számos vendég seregült össze. E bál rendesen a fürdési időszak bezárásának tekintetik, mert az utána következő napokban a vendégek szép része, kivált akik nem gyógyítás, hanem mulatás kedvéért gyűltek össze, hazaútra indul.”
Bár az idei szezon valóban véget ért, a Balatonfüredi Esterházy-kastély Nyaralástörténeti Látogatóközpont egész évben nyitva tart, és várja vendégeit a XIX. századi időutazásra.
