Hirdetés

Miklós Ádám dokumentumfilmes, a Dolma lányai és A magyar nóta belga mestere című filmek rendezője igencsak érdekes vállalkozásba kezdett. Úgy döntött ugyanis, hogy másfél éven keresztül követni kezdi két, felépülőben lévő szerfüggő kálváriáját, akik egy alapítvány segítségével – mások mellett hegymászás segítségével – próbálnak megszabadulni a drogtól. A Mélypont érzést nem méltatlanul díjazták számos nemzetközi fesztiválon, érdemei elvitathatatlanok. Egyrészt rámutat arra, hogy nem teljesen igaz a sokak fejében élő kép, miszerint a drog csak a társadalom peremén élő, rossz családi háttérből érkező réteget sújtja, hanem teljesen átlagos, dolgozó embereket is, másrészt reményteljes, hiszen bemutatja azt is, hogy lehet találni segítséget, és ha hihetetlen erőfeszítéssel is, de ki lehet mászni a gödörből. Mindezeket két rendkívül szimpatikus karakteren keresztül illusztrálja, és bár a függőség tárgykörében nem kínál sokkal több újdonságot, mint a számtalan hasonló tematikájú, hagyományos játékfilm, az optimista és emberközeli hangvételével árnyalja a képet, miközben inspiráló erőt nyújt a szereplők sorstársainak.

Korábban írtuk