Hirdetés

Bár Liam Neeson mások mellett olyan remekművekben is bizonyította drámai vénáját, mint Martin Scorsese Némasága vagy a Fehér pokol, úgy tűnik, mégis jobban imponál neki, ha az Elrabolva sikere után, a hetvenhez közeledve is akcióhősként tekintenek rá. Ebben a műfajban készült filmjei olyanok, mint a zacskós leves: kívülről mindig új ízt és élményt kínálnak, de a végeredmény minden esetben ugyanaz a sótlan, sorozatgyártott termék. A Becsületes tolvaj sem lóg ki a sorból, ebben Neeson egy világklasszis bankrablót alakít, aki hétköznapi életre vágyva idővel feladja magát. Pechjére éppen a város legkorruptabb rendőreinél jelentkezik, akik úgy döntenek, inkább megölik, és megfújják a pénzt, a férfi pedig menekülés közben próbálja tisztára mosni a nevét. A mozi nem árul zsákbamacskát, aki a történet és a főszereplő ismeretében jegyet vált rá, pontosan azt kapja, amire számít, azaz ezerszer elsütött fordulatokat, baltával faragott karaktereket és közepes akciójelenetek füzérét. Ennek ellenére a Becsületes tolvaj egyedi színfolt, manapság ugyanis ritkán találkozni ehhez hasonló, a nyolcvanas-kilencvenes éveket időző maszkulin, faék egyszerűségű mozikkal. Csak az szomorú, hogy nem Neeson egy kevésbé tehetséges kollégája szolgálja ki a hasonló alkotásokra vágyakozók igényeit.

Korábban írtuk