Ismeri a mátrai bort?

A mátrai borok egyre magasabb minőséget képviselnek, számos pincészetnél szinte váratlanul zajlott le egy komoly generációváltás, megjelentek a 25 és 35 év közötti fiatal borászok, akiket az idősebbek lelkesen támogatnak. Ez óriási lehetőségeket jelent, de nagy lemaradást kell behoznunk, hogy megmutathassuk a borvidék sokszínűségét, ezért kezdeményeztük egy ötéves borvidéki marketingstratégia megalkotását – mondta a Demokratának Kovács Zita, a Mátrai Hegyközségi Tanács nemrég megválasztott elnöke.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Miként kerül egy marketing- és PR-végzettségű hölgy e tisztségben első nőként egy egész borvidék élére?

– Édesapám, Kovács László szőlész-borászként világéletében borral foglalkozott, gyerekkoromban majdnem minden hétvégét a szőlőben töltöttem a nagyszüleimmel, így természetes lett volna, hogy én is ezt a hivatást választom. De 18 évesen úgy éreztem, hogy nekem el kell mennem innen, Gyöngyöstarjánból, és valami egészen mással kell foglalkoznom. Idővel, nagyjából az iskola félidejében aztán kiderült, hogy a marketing, a reklám világa felé nem lesz utam, a borászat viszont megfertőzött. Hétvégenként, amikor itthon voltam, sokat kóstolgattunk, borokat házasítottunk a konyhában, és azon kaptam magam, hogy segíteni akarok apának ebben a tevékenységben, mert tulajdonképpen mindent egymaga vállalt, és amit ő felépít, azt valakinek tovább is kell vinni. Nyolc évvel ezelőtt egyik napról a másikra hazajöttem, és a diplomamunkámat már bormarketing témában írtam meg. Később erre építettem föl a pincészetünk, a Kovács és Lánya borászat arculati stratégiáját.

– Segíti vagy nehezíti a munkát, hogy az édesapjával közösen dolgoznak a családi borászatban? Félre lehet tenni az apa-lánya viszonyt a munkatársi kapcsolat során?

– Édesapám megszokta, hogy mindenről ő dönt, aztán egyszer csak belibbent az ő kotnyeles kislánya, aki úgy gondolta, hogy egy év alatt megváltja a világot. Ebből eleinte sok konfliktusunk volt, ezek általában úgy zárultak le, hogy „mert én vagyok az apád, és pont”. Éreztük, hogy ez így nem lesz jó, ezért apa azt mondta, hogy rendben, akkor osszuk meg a feladatokat. Az ő hatásköre és felelőssége a szőlészet és a borászat, vagyis mindent ő felügyel addig, amíg palackba kerül a lehető legjobb minőségű bor. Onnantól viszont minden az én feladatom, nekem kell eladnom a bort, én vagyok a marketinges. És ez a munkamegosztás gyönyörűen működik.

– Mitől jó, hatékony a bormarketing?

– Amikor hazajöttem, évente hét-nyolcezer palack bort forgalmazott a családi pincészetünk. Ma ötvenezernél tartunk, ami az arculatváltásnak és építésnek köszönhető. A jó bornak is kell a cégér. Magyarország szőlőterület szempontjából kicsi ország, ráadásul huszonkét borvidékünk van, és mindegyiken újabb és újabb pincészetek jelennek meg, remek borokkal. Trendi lett borral foglalkozni, érteni a borhoz, ez az egész a hétköznapi kultúránk része lett, ami természetes a fiatal generációk számára. Erre kell építeni fiatalos, dinamikus üzenetekkel, egyedi értékekkel, abban segítve az érdeklődőket, hogy a rengeteg és sokféle bor között megtalálják a hozzájuk legközelebb állót.

– A Mátrai Hegyközségi Tanács elnökeként hogy látja, hol tart e borvidék?

– A mátrai borok egyre magasabb minőséget képviselnek, meglepő, de örömteli módon számos pincészetnél szinte váratlanul zajlott le egy komoly generációváltás, megjelentek a 25 és 35 év közötti fiatal borászok, akiket az idősebbek lelkesen támogatnak. Ez óriási lehetőségeket jelent, de a Mátra ismertsége mégis szerény. Ez a mi hibánk, bár meg kell jegyeznem, hogy a régió nagy szállodáiban gyakorlatilag nem tartanak, nem kínálnak mátrai bort. Van olyan hoteligazgató, aki kijelentette, hogy a Mátra nem is borvidék. Mondtam is magamban, szerencse, hogy ezt nem nekem mondta… Ez szégyenletes állapot, amin sürgősen változtatnunk kell. Sokáig alvó borvidék voltunk, a kevésbé hozzáértők gyakran azt hitték, hogy Egerhez tartozunk, és alig történt valami annak érdekében, hogy ez megváltozzon. Ez egyszerre nehezíti és könnyíti a munkánkat. A nulláról kell elindulnunk, komoly lemaradást behozva önmagunk megfogalmazásában, viszont ez azt is jelenti, hogy nem kell előtte lebontani egy rossz felépítményt, hanem azonnal elkezdhetünk építkezni.

– Így lehet szükségből erényt kovácsolni.

– Igen. Megtisztelő és szívmelengető, hogy a küldöttek hatvan százalékának támogatásával választottak a hegyközség elnökévé. E minőségemben az a legfontosabb célom, hogy a borvidék pincészetei felsorakozzanak az ügy mellett, és egységesen tudjunk párbeszédet kezdeni a vendéglátósokkal, szállodákkal.

– Milyen ma a mátrai borturizmus?

– Ilyenről gyakorlatilag nem beszélhetünk. Pedig jobbnál jobb borászatok dolgoznak a borvidéken, tavaly végre mátrai borász, Szőke Matyi bácsi kapta rég megérdemelten az Év bortermelője címet, és a gyöngyösi Bori Mami étteremmel a korszerű, izgalmas gasztronómia is megjelent nálunk. Nincsenek viszont minőségi szálláshelyeink. Ezért is kezdeményeztük egy ötéves marketingstratégia kidolgozását, mert beszélhetünk a szükséges változtatásokról, várhatjuk a csodát, de ha nem cselekszünk, akkor az magától nem fog bekövetkezni.

– Nem csekély kihívás ez a családi pincészet mellett.

– Sokat beszéltünk erről apával, amikor többen megkerestek és jelöltek a hegyközségi elnöki tisztségre. Voltak kételyeim, de ő is biztatott. Szigorú logisztikával, fegyelmezett időbeosztással mindkét feladatkör ellátható, és kialakult egy jó csapat is, amelynek tagjaira számíthatok. A hegyközség érdekvédelmi szervezet, amelynek a borászok és a szőlőter­mesztők érdekeit egyaránt képviselnie kell. Emellett a Mátrai Hegyközségi Tanács irányvonalakat tud kijelölni, amelyekkel orientálni lehet a borvidéket. Én ezt tartom legfőbb feladatomnak. Nemrég megalakult a Mátrai Borászok Egyesülete, egy jó kis dinamikus csapat, amely a hegyközséggel együtt nagy változásokat tud elindítani.

– Milyen a kívánatos mátrai borstílus, melyek a zászlós fajták?

– Kevesen tudják, de a hétezer hektárunkkal a második legnagyobb területű magyar borvidék vagyunk. Rendkívül változatos a talajszerkezet a hegyvidéki vulkanikus területektől az Alföld északi részébe belefutó homokos, löszös termőhelyekig. Ez a sokszínűségre ad lehetőséget. Édesapám szenvedélyesen szeret kísérletezni, a legutóbbi Országos Borversenyen aranyérmet nyert Kisfrancia fantázianevű borunk például reduktív, azaz oxigéntől elzárt eljárással készült viognier-ből. Ezt a francia fajtát a néhai Gál Tibor egri borász hozta be Magyarországra, Eger környékén van belőle, de tisztán reduktív bort nem készítenek belőle. Édesapám telepített a Spanyolországban honos tempranillóból is, ami a Fajzat nevű házasításunk egyik fontos összetevője. A nagy vörösboraink hordós érlelést kapnak, de nem használunk pörkölt barrique-hordókat. Nem hiszem, hogy egyetlen fajtát kellene zászlósbornak kinevezni, inkább azt kell megmutatnunk, hogy a könnyű, gyümölcsös, üde, reduktív fehérboroktól a nagy, érlelt vörösborokon át a kései szüretelésű desszertborokig a Mátra teljes szortimentet tud nyújtani. Persze ehhez hozzáértéssel kell kiválasztani egy adott területen a legszebb alapanyagot termő szőlőfajtát. Tény, hogy nálunk találhatók a legnagyobb területen olyan gyümölcsös, illatos fajták, mint a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér, a sárga muskotály, de hiba lenne csak ezekkel azonosítani a Mátrát, ezek inkább a borvidéki termékpiramis alját kell képezzék.

– És mi lenne a piramis csúcsán?

– Szerintem néhány éven belül meghatározó lesz a borvidéken az egyre nagyobb területen termesztett hárslevelű, amivel a borászok szeretnek kísérletezni. Ez a fajta önmagában is sokféle stílust tud megjeleníteni, ez adhatja a borpiramisunk középső részét. A csúcsra a mátrai termékleírásban nem túl régen megalkotott superior kategória borai kerülnek majd, ezek az idén kerülnek első ízben forgalomba. Alapanyagukat meghatározott tőketerheléssel, metszési móddal, szüreti időponttal lehet betakarítani, a fehér superiorokat legalább a szüretet követő év március 30-ig, a vörösöket novemberig érlelni kell. Ezek lesznek hivatottak a maguk mélységében megmutatni a termőhelyek arculatát.

– A mátrai pincészetek partnerek ebben?

– Sokféle szempont, érdek jelenik meg, ezek korábban komoly vitákat szültek, többféle szakmai csoportosulás is létrejött, és volt idő, amikor kaotikusnak tűnt az egész. De úgy látom, mára mindenki fölismerte, hogy meg kell fogalmaznunk azokat a közös célokat, amelyeket mindannyian magunkénak vallunk, és ezeket szem előtt tartva egyértelmű, érthető öndefinícióval, határozott mozdulattal föltenni a borfogyasztók térképére a Mátrát.