Ismét Budapesten az együttes, amelynek sokkal fontosabb az üzenet, mint a siker

A kaliforniai együttes 2003-ban alakult, akkortájt kezdték meg a tevékenységüket, amikor az ezredforduló utáni pop-punk és nu metál láz elkezdett apadni és egyre inkább átvették a helyüket a mainstreamben az olyan metalcore-bandák, mint A Day To Remember vagy a Bring Me The Horizon. Azt gondolhatnánk, hogy a Stick To Your Guns is ezt a hullámot próbálta meglovagolni, de szó sincs erről: bár turnéztak olyan divatos formációkkal, mint a Sleeping With Sirens vagy az I See Stars, a zenei világukra inkább az Agnostic Front a Sick Of It All és a hardcore-szcéna egyéb régi iskoláját képviselő bandái határozták meg, sosem próbáltak igazán trendikké válni.

Mindez jól érzékelhető azon is, hogy bár van jó néhány olyan slágerük, amelyek a dallamosságuknak és a letisztult hangzásnak köszönhetően beleilleszthetőek a fősodorba, de amikor Jesse Barnett frontembert megkérdezték egy interjú alkalmával, melyik saját számát tartja a legtúlértékeltebbnek, kapásból rávágta, hogy a We Still Belive-et, noha az említett tételnek és a 2012-es Diamond című albumuknak, amelyen megjelent, nem kevés rajongót köszönhetnek. A frontember elmondta azt is, örül annak, hogy az említett szám nem annyira sikeres Amerikában, így ott nem is gyakran veszik elő a turnék során, Európában viszont muszáj, mert itt számára megmagyarázhatatlan oknál fogva már-már egy himnuszként viszonyul hozzá a közönség, noha szerinte nem túl komplex a mondanivalója. Ez az anekdota azért érdekes, mert igencsak szemléletesen kifejezi az együttes mentalitását: zenei tudás, tehetség, dalszövegíró-képesség tekintetében minden megvan bennük, hogy jóval nagyobb sztárokká váljanak, de ők szemmel láthatólag úgy vélik, a hardcore helye éppen ott van, mint régen: az undergroundban.

És a sikernél és a körítésnél sokkal fontosabb számukra az üzenet: a dalaikban elsősorban a társadalmi igazságtalanságokra hívják fel a figyelmet, hirdetik a straight edge, azaz alkoholtól, a dohányzástól és a kábítószerektől mentes életmódot, az énekes emellett vegán is, egyszóval épp azt a tiszta szellemiséget követik, mint azok az együttesek, amelyek másfél-két évtizeddel korábban letették a műfaj alapköveit.

Egy időben egyébként rendszeresen látogattak hazánkba, 2014 és 2018 között hat alkalommal is felléptek, aztán ki tudja, miért, de azóta nem jártak nálunk, most azonban hét év után kárpótolják a rajongókat. Ráadásul ezúttal három, a populáris hangzást hírből sem ismerő hasonló stílusú banda, az amerikai Bodysnatcher, a német Elwood Stray és az angol No Cure társaságában érkeznek.