Hirdetés

Az észak-kaliforniai Öböl-régióban (Bay Area) az 1980-as évek elején megszületett thrash metal műfaj egyik stílusalapító bandája, a Testament, legyen ez bármily merész kijelentés, pályafutásának eddigi legnagyszerűbb dalgyűjteményével rukkolt elő tizenharmadik sorlemezén.

Érett, tudatosan alkotó zenészek remekbe szabott, kompromisszummentes szerzeményeinek megunhatatlan gyűjteménye a Titans of Creation, amelynek dalaiban ott van a műfaj minden stílusjegye. Száguldó tempók és komótos málházások, villámló szólók és fuvallatnyi bluesos hangulatú bevillanások kavarognak a tizenkét tételes albumon. Mindez együtt mégis ízig-vérig thrash metal, és karakteresen Testament.

A pomo indián frontember, Chuck Billy erőteljes orgánuma nemhogy nem kopott az elmúlt harmincöt évben, hanem még sohasem énekelt ennyire változatosan. Hangja mindig igazodik az adott dal hangulatához és zenei felépítéséhez, akár egyetlen tételen belül is lépeget a legkülönbözőbb hangképzési technikákra épülő énekstílusok között a dallamérzékeny líraiságtól a feszesen férfias rekesztésekig.

Eric Peterson és a jazzmuzsikusként is elismert Alex Skolnick sziporkázóan kreatív gitárriffjei és okosan, könnyeden-ízesen megkomponált szólói sokadik hallgatáskor is izgalmas élményt nyújtanak, a jazz világában ugyancsak jegyzett Steve DiGiorgio basszusjátéka pedig messze meghaladja a puszta ritmikai alapozást, hangszere helyenként a progresszív rock iskolájára utalóan felelget a hathúrosoknak. Gene Hoglan dobos sem afféle biometronóm, az extrém jelzővel illethető metal műfajok géniu­szának játéka elképesztően ötletes és sokszínűen virtuóz, a két lábdobos döngölésekben, az orkánsebességű blastbeatekben (percenként legalább 180 tizenhatodos ütés), a jazzes könnyedségű témákban egyaránt otthon van.

A makulátlanul tiszta, de élettel teli, lélegző hangzású album szövegvilága részben ókori keleti mitologikus történeteket idéz meg, részben disztópiákkal nyugtalanít. Némelyiket drámaian aktuálissá tette az élet, mivel Chuck Billy és felesége is elkapta a koronavírust. Szerencsére a betegség esetükben viszonylag enyhe lefolyású volt, de ebben a helyzetben különösen nyomasztóak az olyan sorok, melyek szerint „nincs menekvés, a tüdő elfeketedik, senki sem menthet meg, itt az Armageddon!”.