János vitéz, a hős

Az Operettszínház negyven év után tűzte ismét műsorára a daljátékot. A magyarságtudatra, nemzeti érzelmekre építő mű beleillik a teátrum új irányvonalába, Kiss-B. Atilla főigazgató szerint ma is szükség van olyan hősökre, mint János vitéz, akik példaképek lehetnek a fiatal generációk számára. 

A rendező-koreográfus, Bozsik Yvette e gondolatokat is magáévá téve korhű, hagyományos koncepcióban, igen szép kiállításban vitte színpadra a művet, a díszlet (Cziegler Balázs) és a pazar jelmezek (Berzsenyi Krisztina) is – a barokkot idéző francia szín kivételével – tradicionális ihletettségűek.  A szerelmi történet sárguló napraforgók között, fából készült kukoricagóré előtt kel életre. Egy gyerekpár (a kis Iluska és Jancsi) végig a színen van, mintha az ő képzeletükben, álmaikban elevenedne meg a mese. Főleg a francia udvar, az angyalszárnyú (!) hős magyar huszárok vagy Tündérország csodás világa, ez a Szűz Mária-jelmezben megjelenő Iluskával, kivéve a záróképet, ahol újra a valóságba csöppenünk.  A koreográfia sokszínű, a felvonásoknak és helyszínnek megfelelően helyet kap benne a népi táncjáték, a klasszikus balett és a magyar mozdulatművészet is.

A színészek nagyrészt profik, mind játékban, mind az éneklésben, Dolhai Attila remekelt a címszerepben, Bordás Barbara Iluskája vokális teljesítményével tűnt ki. Langer Soma Bagója szimpatikus figura, az Egy rózsaszálat megindítóan énekelte. Bodrogi Gyula francia királya általában nagy nyeresége a produkciónak, Fischl Mónika harcias, de szép hangú királylány, mostohaként a legendás díva, Lehoczky Zsuzsa tökéletes intrikus volt. A Pfeiffer Gyula dirigálta zenekar, az ének- és balettkar, kiegészülve a Bozsik Társulat táncosaival, szintén jelentősen hozzájárult az előadás sikeréhez.