Jászoltól a karácsonyfáig: karácsony a művészetben
Az év legszebb ünnepére készülve összeállításunkban a klasszikus karácsony hangulatát idézzük meg, néhány örökbecsű művészeti alkotáson keresztül.
Advent idején elárasztják a televíziót a karácsonyi filmek, a Reszkessetek betörők, az Igazából szerelem, a Polar Expressz és az ezekhez hasonló, könnyed alkotások, amelyek a csillogó külsőségeikkel igyekeznek megidézni a karácsony hangulatát. A popkultúra mellett azonban a művészet – legyen az képzőművészet, klasszikus zene, vagy az irodalom – is sokszor választotta témájaként a téli időszak szépségeit és a karácsony varázsát.
„Itt állunk jászolod felett”
Jézus születése a kereszténység legfontosabb ünnepeként az egyik leggyakrabban ábrázolt témája volt a művészetnek. A legkorábbi Jézus születése-ábrázolások még az őskeresztények idejéből származnak, a betlehemi születés jelentének ábrázolása középkori eredetű – a karácsonyi betlehemi jászol állításának szokása a hagyományok szerint Assisi Szent Ferenchez köthető –, a Kisded a jászolban vagy a földön fekszik, felette Mária imádkozik, a jelenet szereplői József, valamint a pásztorok és az angyalok, a helyszín pedig Betlehem városának falain kívül álló elhagyatott istálló vagy barlang.
A témában számunkra talán legkedvesebb alkotás MS mester Jézus születése című műve, amely a selmecbányai Szent Katalin-templom főoltára számára készült. MS mester a felvidéki későgótikus festészet jeles alakja, aki – az egyik feltevés szerint – azonos lehet egy 1507-es selmecbányai oklevélben megörökített, Sebestyén nevű mesterrel. A Jézus születése című alkotás (1506) ma a felvidéki Szentantal (a szlovákiai Svaty Anton) templomában látható; a kép előterében Mária, és a nálánál jóval idősebb József áll, áhítattal és szeretettel nézik az angyalok előtt fekvő kisdedet, aki áldásra emelt kézzel int.
A flamand id. Pieter Bruegel nem szakrális témát, hanem a németalföldi vidék mindennapjait komponálta meg festményein. Bruegel téli tájképein havas falvak, öreg templomok, önfeledten korcsolyázó gyerekek, vadászatról hazatérő férfiak, dolgos asszonyok, vagyis a mindennapi tevékenységeiket végző falusiak jelennek meg, részletgazdag képei közel hozzák a XVI. századi mindennapokat, talán ezért is olyannyira szerethetőek e festmények. A Vadászok a hóban, vagy a Téli tájkép korcsolyával és madárcsapdával című művei 1565-ben készültek, a téli táj a szinte érezhetően fogcsikorgató hideg ellenére is tele van élettel, vitalitással, játékos derűvel – a mai latyakos teleket ismerve nem kis nosztalgiával nézhetjük, milyen gyönyörű látvány tárult a karácsonyi időszakban a régiek szeme elé – még akkor is, ha az életkörülményeik nem említhetők egy lapon a maiakéval.
Rippl-Rónai József Karácsony című alkotása 1903-ban készült, és már a karácsonykultusz idejére tehető. A hagyomány szerint a XIX. század húszas éveiben Pesten állította az első karácsonyfát Brunszvik Teréz, az ünnepi díszekbe öltöztetett örökzöld nem sokkal később már a polgárcsaládok karácsonyának nélkülözhetetlen kelléke lett. Rippl-Rónai e festménye Franciaországból történő végleges hazatelepedésekor készült, akkortájt, mikor házat vásárolt Kaposváron: a festményen felsejlik az otthon meghittsége, a karácsony ünnepének varázsa, mégis belengi a kompozíciót valami megfoghatatlan melankólia.
Hópelyhek tütüben
A klasszikus zene világában ugyancsak sorjáznak a karácsony témájú művek, a szakrális kompozíciók egyik leghíresebbje J. S. Bach Karácsonyi oratóriuma, amelyet 1734 karácsonyára írt: az oratórium néven ismert ciklus Máté és Lukács evangéliumának szövegére épült, minden eleme a karácsonyi ünnepkör egy-egy meghatározott napjára szól. Az első kantáta Jézus születését meséli el, míg az oratórium záró műve a napkeleti bölcsek hódolatának állít emléket. Liszt Ferenc Krisztus című oratóriuma a szerző egyik legnagyobb szabású és legjelentősebb műve, amelyet 1866-ra fejezett be. A grandiózus mű három tételből áll: „Karácsonyi oratórium”, „Vízkereszt után” és a” Szenvedés és feltámadás”.
A karácsonyi témájú művek közül kiemelkedik Csajkovszkij balettje, A diótörő, amely minden bizonnyal az egyik legtöbbet játszott balett az egész világon: adventtől vízkeresztig a legtöbb színház a műsorára tűzi klasszikus balettként, de készült már belőle kortárs koreográfia, játékfilm, feldolgozták jégtáncosokkal, és persze bábelőadásként is.
A történet alapjául E.T.A. Hofmann Diótörő és Egérkirály című meséje szolgált, amit Alexander Dumas dolgozott át gyerekek számára is emészthető mesévé. A történet karácsonyeste játszódik, főhőse egy kislány, akinek álmában a karácsonyra kapott diótörő babája megelevenedik, harcol a gonosz egérkirállyal, legyőzi, majd vendégül látja a lányt immár Mária hercegnőként csipkéből szőtt, mesebeli palotájában. A mű első koreográfiáját Marius Petipa készítette 1892-ben, a szentpétervári Mariinszkij színházban. Érdekesség, hogy dacára a balett cselekményéhez köthető nagypolgári miliőnek, a kommunizmus idején sem vették le a műsorról, a sztálini Szovjetunióban éppúgy sikerrel játszották, mint itthon. Ennek a magyarázata, hogy a balett műfaja Oroszországban és a szovjet időkben is különleges népszerűségnek örvendett, a darab pedig kulturális exportcikként rengeteg pénzt hozott a hatalom számára. A diótörőből egyébként Csajkovszkij kivonatot is készített: az úgynevezett Diótörő szvit a mai napig ugyancsak szívesen játszott műve a karácsonyi koncerteknek.
Scrooge úr ébredése
Az irodalomban ugyancsak sorjáznak a szebbnél-szebb karácsonyi történetek, Charles Dickens Karácsonyi ének című, 1843-ban írt regénye a karácsony csodájáról szól, amely a legzordabb szívű embert is képes meglágyítani. Főhőse Ebenezer Scrooge, egy igazán kellemetlen vénember, aki csak a pénzt szereti, a karácsonyt pedig, mivel az ünnepet értelmetlen pazarlásnak tartja, szívből gyűlöli. Ám karácsonyeste különös látogatói érkeznek: elhunyt üzlettársa szelleme mellett a múlt, a jelen és a jövő karácsonyainak szellemei keresik fel és utazásra viszik, amelyek során Scrooge úr sok mindent megért, és ráébred arra, a szeretet, a másokkal való törődés mégiscsak a legfontosabb dolog a világon.
A Karácsonyi ének szintén végtelen sok feldolgozást megélt, született belőle rajzfilm, musical, sőt, balett, rádiójáték és opera is. J. R. R. Tolkien, a Gyűrűk ura trilógia alkotójának Karácsonyi levelek című írása egy kedves családi hagyományból eredt: az író hosszú éveken át írt választ a gyerekeinek a Karácsony apónak címzett leveleikre, ezekben a levélkékben mesélt az északi sarki életről, a karácsonyi készülődésről, a szegény, jó öreg Jegesmedvéről, a koboldokról, a rénszarvasokról és a velük esett apró-cseprő kalandokról. Tolkien szeretettel teli, korántsem mindennapi történeteit – hiszen az északi sarkon estek meg – esti meseként, vagy a gyerekekkel közös kuckózás során érdemes olvasni. És végezetül egy magyar történet: Szabó Magda Az a szép, fényes éjszaka című novellája igazán különleges, gondolatébresztő írás, amely a betlehemi születés pillanatát örökíti meg. A Megváltó egész földi életét látja meg egy összesűrűsödött időpillanatban, megérti és megérzi, mi a küldetése, mi az, amiért a világra kellett születnie azon a bizonyos kétezer évvel ezelőtti, karácsonyi éjszakán.
