Játékos

Legutóbb a Doctor Strange az őrület multiverzumában azzal frissítette fel a képregényfilmek repetitív világát, hogy Sam Raimi rendező – a műfajban szokatlanul – horror­elemekkel kísérletezett. Thor új kalandja szintén a stílusával próbál újat mutatni: az előző epizódot is jegyző Taika Waititi elsősorban a játékos és a fantáziadús képi világáról ismert, ezeket az érdemeit pedig kétségkívül csúcsra járatja a Szerelem és mennydörgés alcímet viselő részben is. Szintén a film érdeme, hogy a skandináv mitológia alakját még sosem láttuk ilyen sebezhetőnek és bumfordinak, számos poén jól sül el, amelyek mind azt illusztrálják, hogy a marcona külső érző szívet rejt. Sajnos a pozitívumok itt kifulladnak: bár a rendezés lendületes és szórakoztató, így a kétórás játékidő szélsebesen elrepül, a produkció semmit nem tesz hozzá sem történetében, sem látványában a korábbi több tucat szuperhős-adaptációhoz. És bár a címszereplő némi árnyékot növeszt, a többi karaktereknek nincs esélye kibontakozni, így hiába tűnik fel a vásznon Christian Bale, Natalie Portman vagy Russell Crowe, a játékuk felejthetővé válik.