Régi magyar naptárokban Böjtmás havaként emlegetik márciust, mivel a húsvét előtti negyven napos böjt nagyrészt erre a hónapra esik. A Nap, a tavaszi napéjegyenlőséget követően a Kos jegyébe lép, ezért márciust Kos havának is nevezik, a meteorológusok pedig Tavaszelő névvel illetik.

Húsvét nélkül március és április szegényes lenne ünnepekben, mivel március utolsó és április első két dekádjában a mozgó dátumú húsvétnak kellett a hely. A nagyböjt – az Érdy-kódexben negyvenböjt – hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjed.

Jézus negyvennapi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt időszak, amelynek kisebb megnevezett egységei is vannak: hetei, vasárnapjai, ünnepei.

Március 4-ét – Kázmér napot – patkányűző időként tartják számon egyes vidékeken. A Galga-menti Kartalon régen élve fogtak el egy állatot, megsebezték, a sebbe sót szórtak és hitük szerint a patkány visítása riadót fújt a többi kártevőnek, kicsalva őket a határba.

(hankó)