Jó bort a pohárba!

Gyenge az ágazat jövedelmezősége, ezért sok fiatal nem lát benne perspektívát. De ha meg tudjuk fogalmazni, hogy az egyes borvidékek miként, mely fajtákkal, milyen stílusú borokkal akarják meghatározni magukat, akkor azt is látni fogjuk, hogy min kell változtatni. Rajtunk múlik egy-egy borvidék jövője, ami a szakmán túlmenően kultúrtáji arculatot, identitást, népességmegtartást is jelent – mondta a Demokratának Légli Ottó dél-balatoni borosgazda, a megújuló Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke.

– Merre tart a magyar borászat?

– A 2012. évi CCXIX. törvény átalakította a hegyközségi rendszer működését, területalapúvá vált az érdekképviselet. Ez azt jelenti, hogy minden tagnak annyi szavazata van, ahány hektáron gazdálkodik, de senki sem birtokolhat egy borvidék területének tíz százaléka után járó szavazatnál többet. 2014-ben a Földművelésügyi Minisztérium a szőlő- és borágazat szakmaközi szervezetének ismerte el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, melynek mintegy hatvanezer gazdát tömörítő tagsága 2015-ben megtisztelő feladattal, az elnöki teendők ellátásával bízott meg. Elkezdtük azt a munkát, amelynek lényege, hogy az ágazatnak mi, vagyis a szőlő- és bortermelők legyünk a gazdái.

– Milyen feladatot jelent ez?

– A feladat az, hogy a szakmaközi jogosítványokat felhasználva, a szőlő- és bor­ága­zatnak hatékony önkormányzata legyen. A kisüzemi bortermelők például az idén már nem a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, hanem a helyi hegybíróknak adják le a készletjelentést. A telepítések engedélyezése is a hegybírók hatáskörébe került. A saját hivatásunk ügyeit mi akarjuk és tudjuk a legjobban intézni, akár a törvényhozás vonatkozásában is. Ez felelősséggel is jár. Rajtunk múlik egy-egy borvidék jövője, ami a szakmán túlmenően kultúrtáji arculatot, identitást, népességmegtartást is jelent. Ez személyes hitvallásom is. Létrehoztuk a hét hazai borrégió regionális szintű hegybírói státusát, mely gördülékenyebbé teszi a kapcsolatot a 104 hegybíró és a HNT főtitkára, illetve a 22 borvidék hegyközségi tanácsa és az elnökség között. Élő, hatékony szervezetté formáljuk a HNT-t, amely egyszerre érdekképviselet, szakmai önkormányzat, és folyamatosan építjük a szolgáltató profilunkat is.

– E téren mire számíthatnak a gazdák?

– Legfontosabb a már meglévő hegyközségi információs rendszer (HEGYIR) korszerűsítése, maivá tétele, fejlesztése. Idén bevezetjük az új rendszert. A Földművelésügyi Minisztériummal régóta folynak az egyeztetések, szeretnénk, ha legkésőbb egy év múlva mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy jó az irány, a HNT a tisztességes gazdák érdekeit képviseli. Az államtól átvállalt feladataink egyike, hogy hosszú távon egyszerűsítsük az adminisztrációt, az adatszolgáltatást és annak kezelését. Szeretnénk, ha a termelőknek több idejük maradna a valódi szőlészeti-borászati munkájukra. Mindannyiunk szakmai érdeke, hogy naprakész, valós információkkal rendelkezzünk az ágazatot illetően. A származási bizonyítvány intézményén és rendszerén keresztül megismerhető, hogy ki, hol, mekkora területről, mikor milyen mennyiségű és minőségű szőlőt szüretelt, és ha meg tudjuk fogalmazni, hogy az egyes borvidékek miként, mely fajtákkal, milyen stílusú borokkal akarják meghatározni magukat, akkor ezekből az információkból kiindulva azt is látjuk, hogy min kell változtatni.

– Mit kínálnak még a termelőknek?

– A HNT megújuló honlapján keresztül egy korszerű tudásbázis kiépítésével szemléletformálásra törekszünk, segítendő a gazdák szakmai munkáját. Jól működő, hegyközségi szintű szaktanácsadási rendszert akarunk kiépíteni, gondolok itt az időjárás-előrejelzésre, a több borvidéken már jól működő jégkárelhárításra, a termesztéstechnológiai kérdésekre, a beszerzési lehetőségekre, a borok piaci pozicionálását előmozdító mértékadó borversenyekre és még számtalan más, a mindennapi munkát segítő információra. Ennek kialakításában kulcsszerep jut a hegybíróknak, de nyomtatott formában a HNT újraindította az 1869-ben alapított Borászati Füzeteket is, melynek példányai díjtalanul elérhetők a hegyközségi irodákban. A célunk, hogy a tagjaink ötleteikre, kérdéseikre, problémáikra a hegyközségi rendszerben megtalálják a megoldásokat. És megalkottuk a szőlő-bor ágazat hosszú távú stratégiáját.

– Ez mit tartalmaz?

– Víziónk a hosszú távon fenntartható, piacképes, jövedelmező gazdálkodás, aminek alapja a magas színvonalú, korszerű ültetvény. A legfontosabb, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a szőlőben rend legyen. A stratégiában kimondtuk azt is, hogy a kitörési lehetőség az egyedi, izgalmas, a helyi ökológiai adottságokra építő bor, nem pedig a nemzetközi trendek követése. Saját stílust kell kialakítani. Aktuális téma mostanában a balatoni szőlőterületek zsugorodása, számos településen nyaralók, lakóházak épültek kiváló termőhelyeken, azok átminősítésével. Nagyon üdvözlendő ezért a csopaki helyhatóság döntése, amellyel építési tilalmat vezetett be a szőlőterületeken. Ez azonban egy folyamat vége, társadalmi problémáról van szó, ami ott kezdődik, hogy ma még gyenge az ágazat jövedelmezősége, ezért sok fiatal nem lát benne perspektívát. A szakma idősödik, sokan felhagynak a szőlőtermesztéssel, eladják a területeiket, adott esetben egy sokszoros árat kínáló ingatlanspekulánsnak.

– Magyarország európai uniós csatlakozási szerződésében százezer hektáros kvóta szerepel. Ma mekkora területen művelünk szőlőt?

– Valamivel több mint 64 ezer hektárt tartunk nyilván. Ez komoly csökkenés az 1970-es évek elején ismert 250 ezer hektárhoz képest.

– Mi történt?

– Nagy csapás volt az Európai Unió által folyósított kivágási támogatás, de ezen már nem érdemes siránkozni. Ehelyett az ültetvények korszerűsítésére kell koncentrálni és arra, hogy a fajtaválasztással kihozzuk a termőhelyből a legmagasabb minőséget. Több lehetőségünk van mint amennyit kihasználunk. Egyszerűbben fogalmazva, a mennyiség helyett a minőséget kell csúcsra járatni, teljes mértékben építve a helyi adottságokra, hagyományokra, szervesen együtt élve a vendéglátással, a gasztronómiával, a kulturális örökséggel. Örömmel tölt el, hogy ez az alapelv minden borvidéken megfogalmazódott, és sorra születnek szigorú helyi eredetvédelmi szabályozások, amelyeket a termelők önként vállalnak.

– Ez miért fontos?

– Csak így lehet idővel elérni, hogy valósággá váljon a stratégiában megfogalmazott vízió, és a szőlő-bor ágazat biztos és tisztes megélhetést nyújtson. Ehhez pozicionálni kell a magyar borokat, felépítve a mindennapok korrekt, tisztességes borától a prémiumkategóriáig a termékpiramist, és mögé világos, egységes marketinget állítani. Miközben szép sikereket aratunk rangos nemzetközi megmérettetéseken, a szőlő és a bor átlagára nem, vagy csak alig emelkedik. Ezen változtatni kell, ezért üdvös fejlemény, hogy a marketing ügye és az azt szolgáló forrás egyaránt a Magyar Turisztikai Ügynökség hatáskörébe került. E szervezettel együttműködési megállapodást kötöttünk, vagyis reményeink szerint a jövőben a szakma is meghatározóan tudja formálni a magyar bor arculatképzését.

– Az államnak ebben nincs dolga?

– Szabályozóként van, de a borok pozicionálása meggyőződésünk szerint a szakma feladata. Szemléletváltás is kell ahhoz, hogy a borbírálat szakmai hitele megkérdőjelezhetetlen legyen. Ha nem ezt jelöljük ki origóként, akkor óhatatlanul tévútra térünk, és csak magyaros búslakodás lesz a vége. Ebbe az irányba akarjuk továbbfejleszteni és megkérdőjelezhetetlen tekintéllyé növeszteni a Magyar Bormustra intézményét. Számos borvidéken ennek megfelelően tervszerűen, tudatosan kóstolnak és bírálnak, fajtacsoportok kerülnek terítékre. Ugyanakkor a borosgazdáknak nyitottaknak kell lenniük a borukról alkotott szakmai értékelésre. Tudni kell elfogadni a megalapozott véleményeket. Tudatosság és rendszeresség kell, megerősítve, orientálva a termelőket, ugyanakkor a fogyasztókat is, egyfajta garanciát vállalva arra, hogy a versenyen értékelt és elismert borok valóban magas minőséget képviselnek.

Ágoston Balázs