Joghallgató, aki könyvért adja a lelkét

– Milyen céllal hoztad létre a Könyvért Lelkemet oldaladat, mi jelentette a fő motivációt?

– Már gimnáziumban megfordult a fejemben, hogy létrehozok egy kulturális blogot, mert rendszeresen járok színházba, múzeumokba, kiállításokra, irodalmi előadásokra és szívesen meg is osztom másokkal az élményeimet. Sajnos kiskamaszként sokszor megtapasztaltam, hogy nem divat az olvasás, nem attól leszel menő, ha a szünetben előveszel egy könyvet és félrevonulsz olvasni. Fontosnak tartom érzékeltetni a fiatalsággal, hogy az olvasás mennyire hasznos, és menő vagy sem, vállaljuk fel, merjünk önmagunk lenni és olvasni. A Könyvért Lelkemet oldalt azért is hoztam létre, mert szerettem volna maradandó nyomot hagyni az élményeimről, hogy elmélyítsem saját magam számára és ne kopjon el. A saját privát oldalamon annyi könyves tartalommal árasztottam el az ismerőseimet, hogy elérkezettnek láttam az időt: külön felületet adjak a szenvedélyemnek. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora közösséget hozhatok létre.

– Az olvasás magányos tevékenység, és ahogy megjegyezted, nem mindig jár népszerűséggel. Nálad hogyan alakult ki a könyvek iránti rajongás?

– Ilyenkor szokták azt mondani: könyvek között nőttem fel. Nálunk nem szó szerint így alakult, nem volt jellemző a családban az olvasás és nem volt nagy házi könyvtárunk sem, de édesanyám és nagymamám nagyon szorgalmazta az olvasást, kiskoromban rengeteg mesét olvastak, könyveket vettek és elvittek könyvtárba is. Általános iskola első osztályába már úgy mentem, hogy „autodidakta módon” megtanultam olvasni, vittem magammal a kis gyerekkönyveimet és ezeket vettem elő szünetekben. Egyke vagyok, az olvasás mindig is jó elfoglaltságot jelentett. Ha nem adódott lehetőség utazni, csak felnyitottam egy könyvet és számomra felért egy utazással, kinyílt a világ a szobámban.

– Ki voltak rád nagy hatással, mely művek ragadtak magukkal?

– Minden korszakomnak megvoltak a kedvenc könyvei. Kiskoromban Peggy Sundberg Vándor című mesekönyvét legalább ezerszer olvastam, és így visszatekintve nagyon tanulságosnak találom. Kamaszkoromat Leiner Laura A Szent Johanna gimi és Böszörményi Gyula Rontásűzők sorozata határozta meg. Bevallom, a kötelező olvasmányoktól korábban ódzkodtam, előfordult, hogy csak a rövidített változatot olvastam el. Igazán meghatározónak a hetedik osztályos irodalomtanáromat tekintem, aki mindössze egy évet tanított, de bevezetett a klasszikus irodalomba. Észrevette, menyire szeretek olvasni és azt, hogy a kötelezők nem ragadnak meg, ezért kezembe adta két saját példányát, azzal a megkötéssel, hogy írok róla. Michael Ende Momo és Daniel Keyes Virágot Algernonnak művei megadták az irányt az életemben, gyönyörű történetek. Különösen Keyes műve ragadott meg, olyannyira, hogy két-három évente újraolvasom.

– Egy éve hoztad létre a közösségi médiában a Könyvért Lelkemet oldaladat, mostanra kialakult benned, milyen irányt, utat képviselsz?

– A különféle bookstagram oldalakat régóta követem, és mindig élveztem, milyen értékes kommunikáció indulhat el. Szerettem volna saját beszélgetéseket indítani, gondolatot ébreszteni. Lassan egy éve indult a Könyvért Lelkemet, de még mindig nagyon változó a stílus. Kezdetben egyáltalán nem akartam megmutatni az arcomat, de gyorsan rájöttem, nem képviselhetem önmagamat és a nézeteimet, ha nem vállalom fel, ki is vagyok. Ez azért nagy lépés volt az online világban. Hobbiolvasó vagyok és nem irodalmár, ezért nem könyvkritikát írok, hanem ajánlókat az élményeim alapján, mert a legfontosabbnak azt tartom, hogy az élmény miatt olvassunk, én pedig a sajátomat adhatom át leghitelesebben. Kialakult a fő irányvonal, a könyvek, de egyre inkább szerepet kap a színházba járás, a múzeumlátogatás hangsúlyozása is, mert kinyitja a szemünket a világra. Január óta kommunikálom ezeket élményeket, és kedvező visszajelzéseket kapok. Mivel a jogi egyetem jelenleg szerves részét képezi az életemnek, szeretek betekintés nyújtani a joghallgató mindennapjaimba. Nagyon sok elköteleződéssel és elfoglaltsággal járnak a tanulmányaim, ami sokszor azért az olvasás rovására megy, de épp ezért igyekszem arról is szólni, hogy nem baj, ha az ember kevesebbet olvas, nem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség.

– Azért is fontos, amit most szóba hoztál, mert pont ezt tartom az olvasást népszerűsítő oldalak egyik hátrányának, hogy a kezelőiknek mintha csak az lenne a fontos, hogy minél több könyvről posztoljanak, valós tartalom nélkül.

– Nem igazán rajongok egyes bookinsta trendekért, mert nem az a cél, hogy másokat frusztráljunk. Az olvasmánymennyiségeket nem is lehet összehasonlítani, mert amíg én a rövidebb könyveket részesítem előnyben, a barátaim közül többen legalább az ötszáz oldalasokat, ilyen alapon darabszámra talán jobban jöhetek ki, de nem látom ennek értelmét. Én is hajlamos vagyok néha a számokkal többet foglalkozni, mint kellene, de inkább csak büszkeségből, mert abban is látom a fejlődésemet és az előrelépést, hogy tavaly januárban négy, idén meg kilenc könyvet sikerült elolvasnom, mivel nagyobb prioritást kapott az életemben. Ezért választottam azt a formátumot, hogy havi összesítéseket osztok meg.

– Látható, hogy bevonod a követőidet, folyamatosan kérdezel, kihívásokat indítasz útjára.

– Talán a leginkább azt szeretem az oldalamban, ha üzeneteket kapok, ha egy gondolat másban is elindít valamit és átbeszéljük a közös tapasztalatokat, inspiráljuk egymást. Tavaly volt egy titkos küldetésem, minden hónapban elolvasni egy magyar és egy angol szerző művét, eredeti nyelven, mert ezáltal is szeretném fejleszteni a nyelvtudásomat. Azt tapasztaltam, hogy angol nyelvű szerzőtől eredeti nyelven olvasni szintén nagy élményt ad. Most elindítottam egy kihívást az amerikai irodalom népszerűsítésére, megadtam egy 12-es listát, ha valaki már csak egy könyvet elolvas, megérte. De bekövettem olyan oldalakat, amelyek kifejezetten magyar irodalommal, hazai szerzőkkel foglalkoznak, mert inspirál. Magyarországon élünk, fontos, hogy magyar íróktól is olvassunk könyveket, mert sokkal inkább rólunk szól, mint egy bárhol máshol játszódó történet.

– Mi az a visszajelzés, amire szükséged van, hogy nemcsak magadnak írod az élményeket, hanem elérted azt a célt, amiért létrehoztad az oldalt?

– Nem azért csinálom, hogy népszerű legyek, nem a követők száma és a lájkok számítanak, nem tartom értelmesnek ezt a célkitűzést. Az oldalam egyben olvasónapló számomra, amit régebben papír alapon vezettem, most a közösségi média felületén jegyzek fel. Mindenkinek ajánlom a jegyzetek készítését, mert elmélyíti az élményeket. Minél többet olvasunk, az emlékek jobban összemosódnak. Bár az újraolvasás nagy híve vagyok, azért azt megfigyeltem, ha leírom milyen élményeket adott a könyv miután befejeztem, sokkal több gondolatot ébreszt hosszútávon, és lehet, hogy még hetekig velem lesz a mondanivalója és visszaköszön későbbi beszélgetésekben. Tehát elsősorban magamnak írok, de örömet jelent, ha motiválok másokat, felkeltem az érdeklődésüket, reagálnak az olvasottakra. Beszéljünk az élményeinkről, mert engem nagyon érdekel az emberek – különösen a saját generációm – véleménye, gondolata.

– Elég változatos az érdeklődésed a könyvajánlóid alapján.

– Az, hogy mit olvasok, kicsit a hangulatomtól is függ, mint a zenei ízlésem. Ha egy téma megragad, arról sokat olvasok. Egy egyetemi tárgyam hatására tavaly nyárom a filozófiába vetettem bele magam, a Helikon zsebkönyvek lettek a kedvenceim, rövidek, kifejezetem hasznos bevezetők. Utána jött Salinger, az ő hatására spirituális könyveket olvastam. Az elmúlt egy évben azért főleg a klasszikus vonalat képviselem. Hétvégén egy fantasyt választottam, mert mondjuk Kundera után nem vágytam nehéz olvasmányra. Vizsgaidőszakban csak nagyon könnyed olvasmányokat szoktam választani, mivel a kikapcsolódás az elsődleges szempont. Nyáron sokkal jobban el tudok mélyedni nehezebb olvasmányokban.

– Elért már az olvasási válság?

– Mindenki megküzd vele szerintem, bár nem szeretem válságnak nevezni. Még gimnázium alatt fordult elő, hogy annyira telítődtem mindennel, hogy egy könyv sem kötött le. Egy éve viszont nagyon belelendültem, ezért jött létre az oldal is, minél többet olvastam, annál inkább akartam beszélni róla. Sokszor egyébként az is számít, miként gondolkodik az ember az olvasásról. Amikor fáradtan hazamegyek, sokszor egyszerűbb lenne a telefont görgetni vagy valami sorozatot nézni – néha azért az is belefér. Ezért is határoztam el, hogy minden este lefekvés előtt olvasok, tudatosan beépítettem a mindennapjaimba. Most már napközben, a buszon utazva sem telefont nyomkodok, hanem inkább előveszek egy könyvet.

– Nagyjából milyen korosztály alkotja ezt a közösséget? Mennyire korlátozódik csak az online térre?

– Főleg a huszonéves korosztály aktívabb az Instán, a követőim életkora a 16-26 év közötti korosztály. Egyre több egyetemi ismerősbe „futottam bele” a könyves felületemen, és az online térből kilépve, személyes kapcsolatok is kialakulnak. Könyvfesztiválokon, irodalmi esteken, olvasókörökön lehet látni az instáról megismert embereket, tehát kialakult egy társaság, egy közösség, akiket a könyvek, az olvasás szeretete köt össze.

– Mennyire látod nyitottnak, érdeklődőnek a te generációdat?

– Szerintem elég jó generáció vagyunk. Nagyon sok lehetőségünk van, hogy kommunikáljunk és kiálljunk azért, amit szeretnénk képviselni. Aki okosan és értelmesen használja, azoknak a közösségi média erre kifejezetten hasznos felület. Bízom a generációmban.

– Azt írtad egyszer, hogy már gyerekként eldöntötted, a jogi pályát választod.

– Nagyon tudatos gyerek voltam, és sokat nyomott a latba, hogy elváltak a szüleim. A válás során azt vettem észre, hogy az eljárás alatt kevésbé érvényesül, mit szeretne a gyerek, nem hallgatják meg a véleményét, és ez már akkor sértette az igazságérzetemet. Emlékszem egy kiadványra, talán Gyermekjogaim az Európai Unióban lehetett a címe, amit kisiskoláskoromban mindenhova vittem magammal és olvasgattam, hogy nekem milyen jogaim vannak. Már kisgyerekként is szerettem kiállni mindenért.

– Igazságharcos vagy?

Nagyon! (nevet) Azért igyekszem úgy kommunikálni a véleményemet, hogy tiszteletben tartom másokét, de fontosnak tartom, hogy amiben mélyen hiszek és tényleg foglalkoztat, azért kiálljak. Mindenkinek megvan a saját nézőpontja és igazsága, ha megváltoztatni nem is tudjuk, de képviselni kell a sajátunkat. Szívügyem az állatvédelem, a közösségi oldalamon is minden módon igyekszem felhívni a figyelmet a felelős állattartásra.

– De a gyermekjog lett a fő irányvonal?

– A gyermek a legszebb és legcsodálatosabb dolog a világon, bennük van a jövő. Ki kell állni értük, hogy inspiráló és pozitív életet élhessenek és megkapjanak minden lehetőséget az olvasásra, művelődésre, fejlődésre, ezt nagyon fontosnak tartom. Mély benyomást tett rám, amikor New Yorkban önkéntesként tevékenykedtem egy óvodában: a gyerekek között lehettem, részt vehettem fejlesztőpedagógiai foglalkozásokon, olyan inspiráló volt látni ezeket a kis teremtéseket. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a fővárosba születtem és anyukámnak köszönhetően jó körülmények között éltem, de nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Szerintem akinek megvan az eszköze, fontos, hogy tegyen azért, hogy változtasson, a jog erre fantasztikus lehetőség. Az egyetem persze nagyon nehéz, de ha az ember szereti, amit csinál és lebeg egy cél a szeme előtt, akkor a küzdelem minden fáradságot megért.

– A jogi pályán vagy a kulturális területben látsz most inkább karrierlehetőséget? Melyik a szenvedély, melyik a hobbi?

– Egyre nehezebb elkülöníteni, mert úgy érzem a kultúrában is sok lehetőség rejlik. Mondjuk, nagyon örülnék, ha azzal is lehetne pénzt keresni, hogy olvasok. (nevet) A jog nyilván ebből a szempontból „kifizetődőbb”. Soha nem akartam csak egy irányba elköteleződni. A jog biztos szerepet fog játszani a jövőmben, a versenyjog és a könyvek kapcsán a szerzői jog is a látókörömbe került. Elkezdtem idén fiatalkorúak büntetőjogával foglalkozni, ami nagyon mély és nehéz irány, elképesztően megviseli az embert, ugyanakkor mindig arra gondolok, a gyerekeknek milyen lehet, mit élhetnek át. Részt vehettem a Tanítsunk Magyarországért! program képzésében is, ami kifejezettem a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek számára biztosít jövőképet, másfajta gondolkodást. Ne csak sodródjanak az árral, hanem lássák meg a lehetőséget a tanulásban, kitörésben. Sokrétű terület, bőven van elképzelésem.

– A Könyvért Lelkemet oldal jövőjét miként látod?  

– Szeretném bővíteni a kommunikációt, jobban bevonni a követőket, mert szeretem meghallgatni mások véleményét, akkor is, ha eltérő, mert számomra az érme mindkét oldala érdekes. Arra törekszem, hogy a pozitív és negatív oldalakat is bemutassam, mert a közösségi média nagy hátránya, hogy általában nagyon pozitív vagy nagyon negatív, az ember meg könnyen a végletekben ragad. Én valóságot akarom képviselni, és megoldásokat javasolni a problémákra.