Jókai, a nemzet írója

– Mekkora a ránk maradt Jókai-hagyaték?

– Nagyon gazdag, sokszínű műtárgyanyagról beszélhetünk, számos hazai közgyűjtemény őriz az íróhoz köthető anyagot. Ennek a Jókait, a teljes XIX. századi művelődéstörténetet körülölelő bőségnek az apropóján vetődött fel az ötlet, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) tagintézményei közös projektbe gyűjtsék össze, ami ebből vizuálisan megjeleníthető, és tegyék szabadon hozzáférhetővé az íróhoz kapcsolódó több mint 200 műtárgyat, születésének 200. évfordulója alkalmából.

– Milyen válogatási szempontok alapján?

– Muzeológiai szempontból rendkívül érdekesnek találtuk Jókai elképesztően szerteágazó, gazdag életútját. Kivételesen hosszú írói pályafutása az 1840-es években indul, a XIX. század második felében teljesedik ki, ugyanakkor áthajlik még a XX. századba is. Bár az utókor elsősorban regényíróként jegyzi, színdarabjai évtizedeken át szerepelnek a Nemzeti Színház repertoárjában. Irodalmi munkái mellett közéleti-politikai tevékenysége is jelentős, újságíróként és lapszerkesztőként működött. Több nyelven beszél, jártas a képzőművészetekben, kiválóan fest és rajzol, emellett amatőr természettudóssá képezi magát, de hozzáértő, tapasztalt kertész is. A Jókai 200 szabadon weboldalon található műtárgyak segítségével erre a sokrétű alkotói tevékenységre szeretnénk felhívni a figyelmet.

– Milyen személyiség volt a nagy magyar mesemondó a forradalom költőjével, Petőfi karakterével összevetve?

– A kortársak jellemzése szerint Jókai jóval visszafogottabb, szelídebb, talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy femininebb jelenség volt. Nem véletlen, hogy a nála két évvel fiatalabb pályatársát Petőfi „kisöcsémnek” hívta. A habitusbeli különbségek azonban jó ideig semmiféle diszharmóniát nem okoztak kettejük között, sokáig a privát életben barátként és munkájuk során szerkesztőként is kiválóan tudtak együttműködni.

– Egy ideje vita tárgyát képezi, hogy mennyire modern a XXI. században Jókai írásművészete. Be tudja-e fogadni lassú tempójú, hosszú, részletekbe menő leírásait, idegen kifejezésekkel tűzdelt szövegeit napjaink fiatal generációja?

– Az a gondolat, hogy a regényeit esetleg ki kellene hagyni a kötelező tananyagból, nagyon sokáig egyszerűen fel sem merült, hiszen a Jókai-életmű bizonyos része megkérdőjelezhetetlen része volt az irodalmi kánonnak. A mellőzés ötlete véleményem szerint főként a XX. század végének oktatási, mediális dilemmáit tükrözi. Fontos hangsúlyozni, hogy a „Jókai-szótár” kivételes gazdagsága okán valaha a legszínesebb nyelvű magyar íróként emlegették az alkotót. Az írásmódjára jellemző szokatlan, furcsa szófordulatokat, latin szavakat, régies kifejezéseket tudatos döntés nyomán emelte be a szövegeibe. Kevésbé köztudott, hogy már a saját korában, az 1890-es évek végén is folytak kísérletek regényeinek könnyebben fogyasztható átdolgozására. Az arany ember például A rózsák szigete címmel jelent meg, címlapján a következő felirattal: „Jókai Mór regénye – a serdültebb ifjúság számára a szerző engedelmével átalakítja Bródy Sándor.”

– Ez volt Jókai kedvenc, máig legnépszerűbb regénye…

– Mikszáth Kálmán írja róla, hogy „oly szép, mint egy hajnali álom”. Talán az érzelmi komplexitásával, a tisztesség és a hűség kérdésének a középpontba helyezésével ragadja meg leginkább az olvasót. Véleményem szerint Az arany embernek is azért volt akkora sikere, mert számos meglepő és merész, kalandregényszerű fordulatra épül: a kettős életet élő főhős tépelődése, a Senki szigetén élők ateizmusa, Tímár Mihály öngyilkosságba való menekülésének dilemmája, az intrikus szerepét beöltő Krisztyán Tódor dél-amerikai útja… A mozgóképre kívánkozó romantikus regény népszerűségét az 1962-ben bemutatott mozifilm, majd később a digitális közzététel is tovább növelte.

– A film voltaképpen jelentős konkurenciát teremtett az olvasásnak?

– Egy film megtekintése nyilván könnyedebb időtöltést ígér, mint egy regény elolvasása, ami korábban nagyon erős szórakoztató funkcióval bírt. Ugyanakkor mostanában is gyakran látok zónázó vonaton ülő, regénybe belefeledkező embereket. Úgy gondolom, hogy a szépirodalom fogyasztása napjainkra sem veszítette el alapvető rendeltetését: ismeretközvetítő, relaxációs funkcióját, saját fantáziánk megélésének a lehetőségét, az önreflexió ösztönzését, a hétköznapi világunkból való kilépés esélyét. Ezeket a szerepeket számos Jókai-regény ma is maradéktalanul betölti.

– Az életmű másik aktualitását az író maga által is sokat hangoztatott hazafias, nemzeti érzülete adja. A márciusi ifjak egyikeként a forradalmi események aktív szervezője, hírlapíróként és szerkesztőként Magyarország függetlenségéért emeli fel szavát, a haza védelmére buzdít. Miként alakul a szemlélete március 15. után?

– Annak a radikális csoportnak a tagjai, akik a forradalmi eseményeket szervezik, 1848 áprilisától nem feltétlenül azonos módon képzelik el Magyarország függetlenségének kivívását. Akad, aki parlamenti képviselő lesz, más hivatalt vállal, katonának áll, vagy éppen távol tartja magát a harcoktól. Mindnyájuknak nagyon bonyolult politikai és hadi helyzetben kell egyéni döntéseket hozniuk. Jókai a világosi fegyverletételig hírlapíróként és szerkesztőként tevékenykedik. Politikai szerepvállalása miatt súlyosan megbűnhődik. Voltaképpen az élete is veszélybe kerül. Feleségével, Laborfalvi Rózával hónapokig a borsodi Tardonán bujdosik. Ezt az időszakot meséli el az Egy bujdosó naplója című novellagyűjteményében. Egy ideig álnéven ír, majd 1851-től már saját néven publikál. Az erős cenzori jelenlét miatt egy ideig kénytelen kerülni a nemzeti, hazafias témákat. A Bach-korszak legkeményebb önkényuralmi éveiben lényegében színésznő felesége tartja el.

– Az 50-es, 60-as években azonban már sorra jelennek meg híres regényei, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, Az új földesúr és A kőszívű ember fiai. Mi az oka az említett kötetek hatalmas népszerűségének?

– Ezekben a művekben Jókai érzékenyen reagál az aktuális társadalmi-politikai változásokra. A történetek nagyon beletalálnak az emberek lelkébe. A kőszívű ember fiai Baradlay fivérei például drámai következményekkel járó jó és rossz döntéseik nyomán méretnek meg. Sorsuk alakulása a forradalom és szabadságharc embert próbáló korszakát idézi. De a súlyos társadalmi mondanivalót hordozó kalandos történetek népszerűségéhez nyilván az is hozzájárul, hogy tárcarovatban, részletekben jelennek meg, ezért a folytatást mindvégig az olvasó érdeklődésének ébren tartásával kell papírra vetni.

– Jókai a XIX. század második felében hatalmas országos népszerűségre tesz szert. Sokat elárul az őt övező általános tiszteletről az írói pályafutásának 50. jubileumára szervezett ünnepség 1894-ben. Milyen üzenete van az eseménynek?

– „Soha még írót úgy nem dicsőítettek, csak éppen hogy Te deumok nem voltak a templomban, csak éppen a harangok nem zúgtak a toronyban” – írja a korabeli hangulatról némi iróniával Mikszáth Kálmán. Az eseménynek minden bizonnyal társadalmi üzenete is van. Egy konszolidálódó, dinamikusan változó, átalakuló magyar társadalom tagjai próbálják megszilárdítani saját pozíciójukat, az ünnepelt fénye ugyanis visszasugárzik az ünneplőkre is. Jókai személye tökéletesen alkalmas e szerep betöltésére: Rudolf főherceggel közös szerkesztésben írja Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című nagyívű munkát, volt ellenzéki és kormánypárti képviselő, illetve főrendiházi tag. Emellett számos további területen fejt ki közéleti-társadalmi tevékenységet. Tagja az MTA igazgatótanácsának, évtizedeken át vezeti a Petőfi Társaságot, és részt vesz a Kisfaludy Társaság munkájában is.

– Ismerik az életművét a korabeli Európában?

– Műveit a hazai megjelenést követően nagyon gyorsan lefordítják. Németül szinte azonnal megjelennek a regényei, ami elképesztő nemzetközi sikert jelez. De számos művét kiadják angolul a tengerentúlon is.

– Mennyire töri meg ezt a népszerűséget a Nagy Bellával kötött időskori frigye?

– A házasság egy jó ideig drámaian befolyásolja Jókai hazai megítélését, hiszen a menyasszony 54 évvel fiatalabb, alacsony társadalmi státusú, zsidó családból származó kezdő színésznő. Jókai családja hevesen ellenzi az egybekelést. Az író ebben az időben fogadott lánya, Jókai Róza (Laborfalvi Róza unokája) és férje, Feszty Árpád festőművész villájában él, de a korábban bensőséges viszony az időskori románc miatt végérvényesen megromlik közöttük. Elkeseredett dühükben Fesztyék odáig mennek, hogy elmezavarra hivatkozva próbálják meg érvényteleníttetni a házasságot. A perlekedés nyilván nem mentes az anyagi érdekektől sem, hiszen Jókai ekkor már jelentős vagyonnal rendelkező, nagypolgári életet élő író.

– Sikerül visszaszereznie némiképp megtépázódott tekintélyét és lelki nyugalmát élete utolsó éveire?

– Úgy gondolom, hogy igen, bár a Jókairól kialakult közvélekedés bizonyos mértékig halála után is megosztó marad. A házasságkötést követő évben, 1900-ban jelenik meg az Öreg ember nem vén ember című regénye, amelyben igyekszik megindokolni párválasztással kapcsolatos döntését. Véleményem szerint első felesége, Laborfalvi Róza halála után Jókai egész egyszerűen belefásul az özvegyi szerepbe, ám életerejét nem veszíti el, ami írásaiból egyértelműen kitűnik. Élete alkonyán is kísérletezik a modern próza témáival, eszközeivel, jó példa erre a XX. század második felében játszódó munkája, A jövő század regénye. Utolsó éveiben keletkezett írásai bölcsességet, lelki békét tükröznek, szövegeiből harmónia sugárzik.