Kakastollasok
Feladata volt működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, „a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármely természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kitudni, s megfenyítés végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni. A magyar királyi csendőrség katonai és fegyverzet tekintetében, továbbá a tisztek és összes csendőrök mindennemű személyi ügyeikben saját elöljáróik és utolsó sorban” – amint azt az 1881. évi III. tc. 8. §-a előírta – „a magyar királyi honvédelmi miniszter alá, a közbiztonsági szolgálat teljesítésére és gazdászati ügyekre nézve pedig a magyar királyi belügyminiszter alá voltak rendelve.”
1. Megemlékezzél arról, amivel Istennek tartozol.
2. Én vagyok a te hazád: Nagy Magyarország.
3. Hűséged, becsületed, vitézséged nem eladó.
4. Légy erkölcsös, józan életű, engedelmes.
5. Tiszteld elöljáróidat, mint atyádat, szeresd
bajtársaidat, mint tenmagadat.
6. Tanulj és tudj: a Tudás második fegyvered.
7. Védd a másét. A magadét ne pazarold.
8. Mögötted a törvény. Előtted is az legyen.
9. Igaztalanul ne vádolj, fegyvered ártatlant ne
bántson.
10. A család szentély. Ha magadnak nincs:
őrsödben, s a körül megtalálod.
(Csendőr tízparancsolat)
Magyarország területe a fővárost kivéve az 1881. évi III. t.c. alapján hat csendőrkerületre volt osztva (Kolozsvár, Szeged, Budapest vidéki, Kassa, Pozsony, Székesfehérvár), ezen belül 18 szárnyparancsnokság működött. Tulajdonképpen a vidék rendőrsége volt: 1920-ig a hadsereg részeként őrizték a rendet, a trianoni diktátum után a csendőrség felügyelete a belügyminiszter alá tartozott és csak annyiban kapcsolódott a hadsereghez, hogy a katonai rendészeti feladatokat bizonyos alakulatai „tábori csendőrség” néven továbbra is ellátta.
Feladatukat őrsökre felosztva látták el; egy-egy őrs 5-15 csendőrből állt tiszthelyettes egy őrsparancsnok vezetése alatt. Sajátos magyar megkülönböztető jelük a tollaskalap volt; a nagy fémeszöld kakastoll a fekete csendőrkalap jobb oldalára volt erősítve. Egyenruhájuk hasonlított a honvédek ruhájához. A magyar csendőrök fegyvere előbb a Mauser-, majd a Mannlicher márkájú puska volt, 20 tartalék golyóval. Fegyverét akkor használhatta, ha valaki a csendőrt megsértette vagy életveszélyesen megfenyegette, ha a tetten ért gonosztevő önként nem adta meg magát, aki a csendőr utasításainak ellenszegült, aki a csendőr elől megfutamodott, illetve, aki felszólításra válaszadás nélkül elmenekült.
A magyar királyi csendőrség 1881-ben alakult és a második világháború végéig működött. „Békeidőben” mintegy 11 ezer tagot számlált, a második világháború idején az országhoz visszacsatolt területek ellátása okán létszáma megnőtt. A tagokat kiváló honvédségi szolgálat után a honvédek közül toborozták; kiképzésben részesítették és próbaidő után kötelező vizsgáknak vetették alá.
A tiszteket a Ludovika Akadémián, majd a Csendőrtiszti Tanfolyamon képezték ki; a vezetők 40 százalékának jogi doktori végzettsége volt. Nehéz feladatukat „Híven, becsülettel és vitézül” végezték, mindezek ellenére a második világháború után számos igaztalan váddal illették őket.
A kommunista rendszer kollektív megbélyegzéssel „háborús bűnösöknek” nevezte őket. Sokukat bebörtönözték, megkínozták és kivégezték. A második világháború után 15 828 csendőr élt Magyarországon, akiknek zömét munkatáborokba vitték. 25 csendőrtisztet és 48 altisztet végeztek ki, de a kínzások következtében még tízen haltak meg. Az igazoló bizottság előtt mintegy ötezren jelentek meg, akikből mindössze 235-öt igazoltak. A többiek nem kaphattak munkát, nyugdíjat nem folyósítottak részükre; családok ezrei vesztették el létbiztonságukat és a társadalom kivetettjeivé váltak. 1971-ben már csak háromezer volt csendőr tengette életét Magyarországon és 1100 élt emigrációban.
Jelentős szerepüket csupán 1989 után ismerték el, de a kommunista rendszer 45 éves csendőrellenes propagandája és rágalmazási hadjárata miatt nevük sokakban ma is negatív érzést kelt. Különösen sokat rontottak megítélésükön a háború után készített magyar filmek egynémelyike, amelyek brutális, embertelen fasiszta emberekként ábrázolták a kakastollasokat, miközben a bűnözőkből sajnálatra méltó, ártatlan népvezéreket kreáltak. Természetesen túlkapások mindig is voltak, de a mai rendőrségi akciók mellett a csendőrök „kiscserkészek” voltak.
Az Alkotmánybíróság 44/1991./VIII.28/AB határozatában kimondta, hogy a csendőrséget megszüntető 1690/1945.M.E. rendelet szankciói alkotmányellenesek voltak, de ezzel nem tudták rehabilitálni a nyugdíj nélkül tengődő nyomorult családok helyzetét.
Hankó Ildikó
