Kalandos történet

Szó, ami szó, a hitetlenkedés nem lett volna alaptalan, hiszen a Guns N’ Roses szinte követhetetlenül zavaros története a kétkedőket látszott igazolni. Az énekes Axl Rose nevének és zenekarvezetői szerepének igencsak körülményes alakulása sem könnyíti meg a bizonytalanok helyzetét. Már gyermekkorában megnyilvánuló öntörvényűségének egyik magyarázatául szolgál átlagon felüli intelligenciahányadosa, azaz értelmi képessége. Azon 145–159 közötti IQ-jú rendkívül tehetségesek csoportjába tartozik, akiknek jellemzője a világ jelenségeinek állandó vizsgálata, valósághű megítélése, majd számukra természetes, bár nem mindenki által érthető kezelése. Ilyen volt például a kábítószerekhez való hozzáállása, amelynek ugyan egyszerűbb fajtáival fiatal suhancként ő is élt, ám nem állhatta az egészségre káros, súlyos függőséget, ezért a Guns N’ Rosesből sorra tette ki a vele ellentétes szemléletű társait. Ezt megelőzően még a klasszikus felállásban, 1987-ben jelent meg a nem éppen romantikus megnevezésű Appetite for Destruction (Étvágy a pusztításhoz) albumuk, amely óriási sikert hozott. Nyugodtan használhatták volna az önpusztításhoz (self destruction) szót is, hiszen két végén égették a gyertyát, ittak, drogoztak, még éneklés, gitározás közben is ujjaik között szorították a bagót.

Nem kevésbé volt sajátos a következő húzásuk, amikor rengeteg összegyűlt szerzeményükből nem egy dupla, hanem két külön lemezt jelentettek meg ugyanaznap Use Your Illusion I és II címmel. Axel nem tett lakatot a szájára, kimondta a tabunak számító, lenéző nigger szót. Lett is belőle botrány, majd magyarázkodás, hiszen nem általában a feketékről énekelt, hanem azokról, akik ki akarták rabolni. A koncertjeik közönségének megadott tiszteletet megkövetelte maguknak is, ezért próbálta személyesen kivenni az egyik engedély nélkül filmező kezéből a kamerát, és mivel nem sikerült, vissza sem ment a színpadra, hanem bevonult az öltözőbe, botrányos lépésével óriási törés-zúzást váltva ki a közönségből.

Még 1994-ben kezdett el új stúdióanyagon dolgozni, de azt maga sem gondolta, hogy csak 2008-ban jelenik majd meg Chinese Democracy néven. Zenészeit is folyamatosan cserélgette, a felvételeket javítgatta, de megtörtént, hogy az egészet újravette elejétől a végéig, így téve a készülő albumot évekig tartó sziszifuszi, de alapos munkával a világ legdrágábbjává. Mire elkészült, már köze nem volt a hagyományos Guns N’ Roses számokhoz, helyettük teljesen új megszólalású, de zeneileg tökéletes és változatos mű született.

Megszámlálhatatlan hangszeres díszítés, hangszín, rájátszás (overdubs), gitárhápogó, zongora, szimfonikusok színesítették többek között a Street Of Dreams és a himnikus Madagascar tételeket. Axl énekhangja kifogástalanul szólt, gond nélkül vette a magasságokat, az album pedig nem véletlenül kapott jó értékeléseket.

Az idei Because What You Want & What You Get Are Two Completely Different Things (Mert amit akarsz és amit kapsz, az két teljesen különböző dolog) elnevezésű koncertkörút zenészei ugyanazok, mint legutóbb Budapesten. Itt lesz az örökmozgó, a November Rainben magát zongorán kísérő Axl Rose, a basszusgitáros Duff McKagan, a gitáros Slash, a billentyűs Dizzy Reed és Melissa Reese, a másodgitáros Richard Fortus és a dobos Frank Ferrer. Alapvető változás viszont, hogy már nincs az ujjak között a korábban elmaradhatatlan cigi, mint, ahogyan a kábítószer is elmaradt. A kétórás műsorban olyan slágereket hallhatunk, mint a Paradise City, Sweet Child o’ Mine vagy a Welcome to the Jungle.