Kalapos Zoli és a cigány lélek
Borzák Tibor legújabb könyve egy váratlanul izgalmas utazás, mélyinterjúk, riportok segítségével mutatja be a cigányság életét.
A főszereplő Sztojka „Kalapos” Zoli, a soltvadkerti gábor cigány kártyajós. Történetét értékes és érdekes interjúk törik meg, amelyek a cigány kultúrához és hagyományokhoz viszik közelebb az olvasót. Az ismert roma költő-író Rostás-Farkas György például elmeséli a csavaros észjárású Bánom történetét, aki összejátszott a csendőrökkel, elárulta népét, ezért a cigánybíróság, a romani kris halálra ítélte. A verdikt szerint felvágták a lova hasát, majd Bánomot belefektették, bevarrták és úgy temették el. A cigány néphagyomány mai napig őrzi Bánom alakját, elrettentő példaként arra, hogy mi lesz az árulók sorsa.
A munka középpontjában azonban mégis Kalapos Zoli áll, aki történetek sorát meséli a saját és családja életéből, az olvasót egyre beljebb vezetve a gáborok különleges világába. Ők egy erdélyi törzs, akik ugyan Románia belső részeibe is beköltöztek, és a partiumi nagyvárosok közelében is fellelhetőek, legnagyobb számban mégis Marosvásárhely környékén élnek. A gáborok szigorúan elkülönülnek a többi cigány csoporttól, magyarul, cigányul és románul egyaránt beszélnek, maguk közé nem fogadnak be idegent, más törzsből származó cigányokat sem. Jellegzetes férfiviseletük része a széles karimájú kalap, amiről Sztojka Zoltán is a becenevét nevét.
– Sosem volt farmerom vagy más divatos cuccom. Igazából hétköznapi öltözékem sincs – meséli Zoli, a gábor cigányok tradicionális öltözködésének ugyanis nincs alternatívája, aki átöltözik, az többé nem tagja a törzsnek.
A szerző elkalauzol minket a dabasi lóvásárra is, tanúi leszünk nagy üzletek megköttetésének, végignézzük, ahogy a kupecek a vásárlókkal alkudoznak, közben megértjük, hogy a lótartásnak miért van mai napig jelentősége a cigányság körében. Egy cigány esküvőn vendégeskedve megismerjük a lánykérés tradicionális formáit, a lányszöktetés hátterét. A cigány kultúrában ugyanis mindennek éppúgy megvan a maga logikus magyarázata, mint bármely más népnél. A cigányok vallásos életéről is rengeteg érdekességet megtudhatunk, Kalapos Zoli bemutatja a saját maga által berendezett oltárszobáját, amelyet Székely János szombathelyi megyés püspök is megáldott (ő írta a könyv bevezetőjét is), majd elkísérjük a Kárpát-medencei oláh cigányság legnagyobb vallásos ünnepére, a csatkai cigány búcsúra is. A leírások dokumentumértét növeli, hogy Borzák Tibor azon kevés szerencsések egyike, aki cigány barátai segítségével bepillanthatott a tradicionális életet élő cigányok mindennapjaiba, ünnepeibe és gyászába.
A Cigánylélek nagyszerűen illusztrált kiadvány, a szír származású fotóművész, Bahget Iskander gyönyörű fényképei szinte megelevenednek a lapokon, hol színes, hol fekete-fehér formában. A fotók nagyszerűen egészítik ki a leírtakat, vissza-visszalapozunk olvasás közben, hogy egy-egy jellegzetes képre még egy pillantást vethessünk.
A Cigánylélek egyszerre szól romáknak és nem romáknak. A magyarországi cigány társadalom számára egyre lényegesebb az önazonosság-tudat, sokakban él a vágy, hogy megismerjék családjuk történetét, megtudják, hogy melyik cigány törzshöz tartoznak. A megismerés és megértés azonban a többségi társadalom számára is egyre fontosabb.
