Kapu a városra

A budapesti terek közül talán a Nyugati a legkevésbé látványos. A városba látogatók, sőt, a városlakók számára sem több, mint egy forgalmas útkereszteződés, aluljárója esetleg találkozási pont. Elsőre tehát teljesen érthetetlen, hogyan szerepel éppen ez a tér egy múzeumi kiállításon, mi olyat tudhatunk meg róla, ami közérdeklődésre tarthat számot. A kurátor, Maczó Balázs etnográfus-történész ugyanakkor a tér fejlődéstörténetében számos olyan tényezőre bukkant, amire előtte még ő maga sem gondolt volna. Merthogy a Nyugati magában foglalja Pest elmúlt háromszáz évét. Fejlődését azonban csak úgy értjük meg jól, ha kitágítjuk a ma ismert tér határait, és együtt vizsgáljuk Terézváros, Lipótváros és Újlipótváros, sőt Angyalföld fejlődéstörténetével. A tér a spontán módon alakult Terézváros, a tervezett beépítésű Lipótváros és a még inkább mesterségesen létrehozott Újlipótváros metszésében jött létre, nem csak fizikai, építészeti értelemben is elválasztva a tágabb értelemben vett belvárost a külvárostól, vagyis akarva-akaratlanul is egyfajta kapuvá vált. Ennek történetét fényképek és dokumentumok segítségével ismerhetjük meg a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában.