– Miért foglalkoztatják az ősi nyelvemlékek?

– A rovásírással kezdődött. Először egy Balaton melletti csárdába készítettem egy terítőt, amelyre valamilyen mintát akartam tenni és akkor beugrott, hogy egy rovás illene oda. Az étkezés maga is szakrális cselekvés, ezért azt a kis fohászt írtam rá, amit minden gyerek ismer: "Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk". Az emberek többsége – aki ott étkezik a csárdában – nem tudja elolvasni a szöveget, ezáltal nem is tudja, hogy milyen hétköznapi helyzetbe hoztam azt a szent szöveget. A kis kenyeres kosár szalvétájára például az "Ámen" szót írtam fel rovással. Később pedig egy házaspár kért meg, hogy az iskolájukban lévő üvegfal elé helyezett textilre írjak valami odaillő mondatot. Szent István intelmei jutottak eszembe, és abból választottam ki a szöveget. Nekem külön élvezet volt rovásjeleket írni, mert balkezes vagyok és mint tudjuk, a rovásírás jobbról balra megy. Az ősi szövegekbe ekkor szerettem bele. Mintegy nyolc hónap alatt készült el az egész szöveg. A nyelvemlékek közül Ómagyar Mária-siralmat készítettem el először a szegedi Móra Ferenc múzeumba.

– Milyen anyagra készült?

– Lenvászonra, amelyen átsüt a napfény és a szöveg árnyékként jelenik meg. A fehér vászonra fehér betűkkel festettem a szöveget, amelyet búzakalászok ölelnek körül, mert a középkorban a kalász is Mária jelképe volt. Ez az első magyar nyelvű vers 1300 körül keletkezett, latinból fordították magyar nyelvre és az anyai fájdalom imája lett. A textil kétrészes, az egyiken betűhíven van leírva a szöveg, a másikon ahogy Benkő Loránd értelmezte. Máig a legkedvesebb munkám.

– S a Halotti beszéd?

– Évekig forgott a fejemben. A megoldás, mint mindig, hirtelen ötlött föl. Úgy oldottam meg, hogy egy hatalmas fekete lenvászonra piros színnel kezdtem festeni a szöveget. A piros betűk ritmusa egy EKG-görbét formáz, a kiugrások egyre kisebbek lesznek, végül az egész egy szabályos szövegsorba belesimul. A kárpit 2000-ben készült el. Ekkor már tudtam, hogy a harmadikat, a Tihanyi Alapítólevelet is meg fogom jeleníteni.

– Térképen még soha nem ábrázolták az alapítólevélben található rengeteg földrajzi helyet, helységet, határpontot.

– Megszereztem a szöveg fordítását és azt a mintegy nyolcvan magyar szó jegyzékét, amely a szövegben szerepel. Elkezdtem keresgélni régi térképeken a jelölt helyeket és akkor határoztam el, hogy egy térképet viszek textilre. Pannonhalmáról – ott őrzik a nyelvemléket – megkaptam a legújabb fordítást és tőlük is megbizonyosodtam arról, hogy térképre még nem került az alapítólevél tartalma. Hatalmas munka volt egyeztetni a magyar neveket és elhelyezni a térképen. Olyan dolgokat is figyelembe kellett vennem, hogy a Tihanyi-félsziget valaha sziget volt. Lázár deák térképe volt az első használható térkép, s végül egy Mária Terézia korából származó, 1780-ban készült térképet találtam a leginkább megfelelőnek. Meghívást kaptam Tihanyba egy kiállításra és ez alkalomból készítettem el a térképet 2003-ban.

– A kárpit olyan, mintha műholdról készített felvétel volna, négyzetekből áll össze a végleges kép.

– Ezzel akartam a mai korhoz közelebb hozni az 1055-ben készült dokumentumot, ezért ötvennégy négyzetből állítottam össze, melyek színei eltérnek. Maga a munka hat hónapig tartott, a leghasznosabb segítség Bárczi Géza könyve volt, amely az egyik alapítólevelet 18 határrészre osztotta, így rendet vágott abban az iszonyú kásahegyben. A térképről az is világosan látszik, hogy az okiratban szereplő "hadiút" nem más, mint a Szentföldre induló zarándokok útvonala. Ezt a területet adta a király a tihanyi apátság birtokába.

– Most mit készít?

– Ahogy a férjem, Csete György építész tréfásan mondta, szerencsére nincs több ilyen ősi magyar nyelvemlék, mert a családom is sokat tűrt, amíg ezek a hatalmas méretű textilek elkészültek. Most a férjem által épített templomba tervezek textileket. A Tihanyi Alapítólevélről készített térképet egyébként a közönség márciustól láthatja Tihanyban.