Katarzis nélkül

Arra a kérdésre, hogy mi a művészet szerepe az ember életében, nagyon sokféle válasz adható. Van, aki az érzelmek egyik kifejezőeszközének, így a lélek formálójának tartja, és van, aki úgy gondolja, a művészet maga az élet, ami az embert emberré, a valóságot igazsággá teszi. Dosztojevszkij olyan emberi létszükségletekhez hasonlítja, mint az evés vagy az ivás. XVI. Benedek pápa szerint pedig út, amely az Istenhez vezet, a vele való kapcsolatot segíti: „a műalkotás nemcsak anyag, márványdarab vagy festővászon, szavak sokasága vagy zenei hangzások egymás­utánja, hanem ennél jóval több. Valami, ami beszél hozzánk, képes megérinteni a szívünket, üzenetet közvetít számunkra, felemeli lelkünket. A művészeti alkotás az emberi kreativitás gyümölcse […] A művészet képes arra, hogy kifejezze és láthatóvá tegye az embernek a láthatón túli dolgok felfedezésére, a végtelen megismerésére irányuló vágyát. Mint a végtelenre, a szépségre, az igazságra nyíló kapu átvezet a megszokott, mindennapi dolgok határain.”

Mivel a művészet mindenkinek mást jelent, így meghatározása is szubjektív. Nélkülözhetetlenségét bizonyítja, hogy a nagy világégések közepette is nyitva tartottak például a színházak, sőt az első világháborúban speciális front- és hadifogolyszínházakat hoztak létre kifejezetten a katonák szórakoztatására. És miközben a második világháborúban a német légi­erő folyamatosan bombázta Londont, a lakosság színielőadásokra, kiállításokra és hangversenyekre járt. Talán városi legenda, mindenesetre elgondolkodtató, hogy míg a megnövekedett hadi kiadásokra hivatkozva a brit parlament átmenetileg a művészetek támogatásának megszüntetését javasolta, Churchill állítólag csak annyit kérdezett: „Akkor miért harcolunk?” Így volt, vagy sem, nem tudjuk, de a kérdés mindenképpen jogos.

Így ha a valódi művészeti élményhez elengedhetetlen fizikai jelenlét most nem oldható meg, próbáljuk meg átvészelni ezt az átmeneti időszakot, lépjünk ki a szürke és egyre inkább nyomasztóvá váló hétköznapokból a virtuális tér nyújtotta kulturális lehetőségek minél szélesebb körű kihasználásával. A választék napról napra bővül, hiszen szerencsére egyre több művész és művészeti intézmény áll ehhez a rendelkezésünkre, ráadásul teljesen ingyen.

„Mivel Önök most nem jöhetnek színházba, ezért – ha nem veszik tolakodásnak – mi megyünk el az Önök otthonába. A Veres 1 Színház lírai tagozatának, a Vers 1 Színház művészeinek előadásában esténként egy-egy költeményt láthatnak és hallhatnak majd, melyeket most, ezekben a napokban rögzítenek kollégáink. Olyan ez, mint az 1001 éjszaka meséi – reméljük, nem nyúlik olyan hosszúra. Ámbár, Seherezádé is túlélte…” – olvashatjuk a Venyige Sándor és Zorgel Enikő által 2014-ben alapított Veres 1 Színház honlapján, ahol estéről estére egy-egy verssel lepnek meg bennünket színészek, köztük Balázs Andrea, Verebes Linda, Kálid Artúr, Nagy Sándor, Stubnya Béla, Faragó András vagy Molnár Gyöngyi.

A „show-nak folytatódnia kell” a Szi­lá­gyi Dezső térnél dekkoló TRIP Hajó legénysége szerint is, akik nemes egyszerűséggel „karanténszínházat” alapítottak, amelynek előadásait élő Facebook-közvetítéseken láthatja a közönség. Március 16-án jelentkeztek először Dennis Kelly After the End című drámájának felolvasószínházi változatával, Láng Annamária, Rába Roland és Jenővári Miklós részvételével. Ugyanígy „virtuális színházzá” alakult a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház is, a teátrum néhány korábbi előadását tette nyilvánossá közösségi oldalán, március 26-án este hét órakor például Márai Sándor Judit című regényének színpadi adaptációja látható majd Vándor Évával a címszerepben.

Mindeközben a munka nélkül maradt színészek Bíró Kriszta és Fullajtár Andrea kezdeményezésére jótékonysági felajánlást tettek, vállalták, hogy az iskolai kötelező olvasmányok felolvasásával segítik az online oktatást. A Művészek az otthon oktatásért (motto.suli.hu) honlapon időközben már meghallgathatjuk többek között Arany János Toldiját Farkasházi Réka, Babits Mihálytól a Jónás könyvét Csuja Imre és Bosnyák Viktória Sirály a király? című művét Kárász Eszter előadásában. Elsősorban szintén a diákoknak, az egyetemistáknak, illetve a kutatóknak jelent nagy segítséget az április 16-ig ingyenessé tett Arcanum Digitális Tudománytár használata, itt az elmúlt két évszázad magyar újságai és folyóiratai között válogathatunk.

A számos online látható és hallgatható hangverseny, ingyenes opera-, balett- és cirkuszi előadás mellett folyamatosan növekszik azon múzeumok száma is, amelyek a kényszerű zárvatartás ellenére honlapjukon vagy közösségi oldalukon invitálnak bennünket virtuális tárlatlátogatásra. Így tett például a Szépművészeti Múzeum, az intézmény honlapja könnyed reneszánsz párkapcsolati kalauzzal várja a közönséget, a többállomásos tematikus túra során az egyes „szerelmes” képek mögött meghúzódó titkokkal ismerkedhetünk meg. Ezzel párhuzamosan virtuális kiállítássá alakult a Magyar Nemzeti Galéria Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig című válogatása is, csakúgy mint a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításai. A Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján szintén a technika segítségével járhatjuk végig a 2017-ben, Szabó Magda századik születésnapja alkalmából készült, Annyi titkom maradt…, illetve a szintén 2017-ben, Arany János tiszteletére nyílt, Önarckép álarcokban tárlatot is. A világ legtekintélyesebb múzeumainak gyűjteményeibe szintén bepillanthatunk most. A Vatikáni Múzeum hét virtuális túrája során például meglátogathatjuk a Sixtus-kápolnát, a világ legnagyobb ókori gyűjteményét tartalmazó Pio Clementino múzeumi részleget, a Chiaramonti Múzeumot, az új szárnyat, Raffaello stanzáit, a Niccolina-kápolnát és a Chiaroscuri termet úgy, hogy közben – a legújabb technika segítségével – az egyes műalkotások legkisebb részleteit is megfigyelhetjük. És online bejárhatjuk mások mellett a párizsi Musée d’Orsay, a firenzei Uffizi Képtár, a New York-i Guggenheim Múzeum, az amszterdami Van Gogh Múzeum vagy akár a londoni British Museum gyűjteményét. Az így szerzett élmények persze nem pótolják a személyes jelenlétből adódó katarzist, de annál mégis jobb, mint ha egész nap kizárólag a hírekre fókuszálva rettegnénk a még előttünk álló, sajnos óhatatlanul bekövetkező nehézségektől. És az is lehet, hogy mindez egy új típusú kultúrafogyasztás előszobája lehet.