Katolicizmus, jobboldaliság, autoritás – Molnár Tamás pályarajza
A 2019-es első kiadáshoz képest javított, bővített, átszerkesztett újabb kiadásban jelentette meg Molnár Tamásról írott monográfiáját Pánczél Hegedűs János történész. A szerző a nemzetközi elismertségű, idehaza azonban méltatlanul kevéssé ismert magyar filozófus egykori tanítványaként munkásságának elkötelezett kutatója, avatott szakértője. A rend bástyái – Molnár Tamás pályarajza és filozófiájának alapelvei című, több mint 300 oldalt kitevő, a L'Harmattan Kiadó és a Konzervatív Értékrend Alapítvány által gondozott munka messzemenően hiánypótló, hiszen bár a rendszerváltozás után Molnár Tamás életművének java magyarul is megjelenhetett, mindeddig nem született átfogó, alapos, releváns mű munkásságáról.
A Pánczél Hegedűs János által a jobboldal legnagyobb magyar filozófusának nevezett Molnár Tamás 1921-ben született Budapesten. 1941-től Brüsszelben tanult, belga monarchista-katolikus körökben forgott, részt vett a német megszállók elleni akciókban, ami miatt megjárta a buchenwaldi és a dachaui lágert is. A második világháború után hazatért, de mivel szülei áldozatul estek a harcoknak, az ország pedig szovjetizálódni kezdett, 1949-ben az Egyesült Államokba emigrált. Számos egyetemen tanított, nem csak az USA-ban, hanem egyebek mellett az argentínai Mendoza Egyetemen is. 1991 után idehaza is katedrát kapott, tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen is.
Kétlaki életet élt, minden évben több hónapot töltött Európában, főleg Franciaországban, ahol háza is volt. 1984-ben látogatott először haza Magyarországra, ahol azzal szembesült, hogy a „legvidámabb barakkról” hirdetett propagandához képest szürke és nyomasztó a légkör.
A kommunista diktatúra évtizedeiben Molnár Tamás filozófiai munkásságáról hírmorzsák sem voltak hozzáférhetők hazánkban, pedig – és ez kontúrosan kirajzolódik Pánczél Hegedűs János könyvéből – nagyon is jelentős, bátran szuverén gondolkodóként meglehetősen nagy szellemi hatósugara volt. Ő írta le először a hagyományos pozíciókat és értékeket pályája vége felé feladó Charles De Gaulle kapcsán a jobboldali álhős kategóriáját mint olyan közszereplőét, aki jobboldali értékeket hirdetve kerül hatalomra, de baloldali elvek alapján cselekszik. Kedvetlenül állapíthatjuk meg, hogy ez a típus mára eluralta az európai politikai színteret, és sajnos Magyarországon is megtalálni képviselőit.
Molnár Tamás intenzív kapcsolatokat ápolt számos konzervatív, jobboldali szellemi műhellyel, többek között az Alain de Benoist fémjelezte Francia Új Jobboldallal, amelynek kereszténység-ellenes, neopogány, sőt gyakran ateista téziseivel ugyanakkor vitatkozott. Nagy hatással volt rá Charles Maurras, az antiparlamentáris-antiliberális Action Française egykori vezetőjének szellemi öröksége, a három legjelentősebb gondolkodónak ugyanakkor Platónt, Szent Ágostont és Pascalt tartotta. Molnár Tamás leginkább a katolikus tradicionalista körökkel rezonált, kritizálta az Egyházat a liberális világ igényeihez igazító II. Vatikáni Zsinatot, melyet egy deszakralizációs folyamat kezdetének látott. „Végtelenül veszélyesek az eltorzított szentségi aktusok és a mise banalizálása. A szent így elveszíti természetét és szerepét, és megkísérti a profán”, írta A modern kór című munkájában.
Molnár Tamás önmagát katolikusnak és jobboldalinak vallotta, fontos volt számára a szellemi integritás, az autoritás. A transzcendens alapokon nyugvó rend híve volt, forradalom helyett társadalmi folytonosságot hirdetett, elvetette az 1945 után kialakult akár szovjet típusú, akár amerikaias struktúrákat, szemben állt a modernizmussal, az atlanti kultúrával, az amerikanizmussal, az Európai Uniót a kommunizmusnál is ártalmasabbnak látta.
„Ki akartam kerülni abból a szellemi hibernáltságból, ahol a mindenkit megillető szabadság ürügyén senki nem merte elmondani valódi gondolatait, véleményét” – fogalmazta meg Visszatekintés című írásában. Kétségtelenül a klasszikus, hagyományos jobboldaliság képviselője volt, olyan, a nemzetközi szellemi életben elismert gondolkodó, aki rendszerbe foglalta az addig inkább csak attitűdökként létező értékeket és megközelítéseket, és aki ezért joggal nevezhető a legnagyobb magyar jobboldali filozófusnak. Távolságot tartott ugyanakkor a közvetlen politikai színtértől, mert alkatilag idegenkedett a csoportoktól, szekértáboroktól. Ami nem jelentette azt, hogy elzárkózott a közélet, a politikai minden szereplőjétől. Pánczél Hegedűs János könyvéből tudjuk például, hogy a hagyatékában találhat dokumentumok alapján mások mellett Orbán Viktorral is levelezett. Talán ennek is köszönhető, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2013-ban létrejött a Molnár Tamás Kutatóközpont, aminek fókuszában ugyan nem a 2010-ben elhunyt gondolkodó szellemi öröksége áll, hanem a XIX. és a XX. századi magyar szellemi és politikai élet meghatározó tudományos munkáinak kutatása, mégis jelentősége van, hogy épp róla nevezték el e tudományos műhelyt.
Pánczél Hegedűs János érdeme, hogy elkötelezett kutatóként, a katolikus, jobboldali értékrend képviselőjeként alapos, mégis áttekinthető szintézisét adja Molnár Tamás kivételes munkásságának.
