Keresztény és magyar ünnep

Augusztus 6-án Urunk színeváltozását (transfiguratio Domini) ünnepli az Egyház. Sajnálatosan kevéssé ismert ünnep, pedig igen fontos, nekünk, magyaroknak kétszeresen is.

De mi is ez a színeváltozás?

Lukács evangéliumában olvassuk, hogy Jézus „…kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.
Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit.
Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: ’Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!’ Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: ’Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!’”

Itt tehát maga az Úr tesz tanúságot a három apostol előtt Jézus isteni mivoltáról. A világosság titkai rózsafüzér negyedik tizedét imádkozva erre emlékezünk: „aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét.”

Urunk színeváltozása a legrégebbi keresztény ünnepek egyike, a keleti Egyház már az V. században ünnepelte, a nyugati Egyházban a X. századtól vált a karácsonyhoz, a húsvéthoz és a pünkösdhöz hasonló jelentőségű ünneppé. Hivatalos ünneppé III. Kallixtusz pápa tette, éspedig azért augusztus 6-át jelölte ki ünnepnappá, mert aznap vette hírét az 1456. július 22-i nándorfehérvári diadalnak, amikor a Hunyadi János vezette védősereg Kapisztrán Szent János kereszteseivel együtt visszaverte II. Mehmed szultán túlerőben lévő oszmán hadát. E fényes győzelem is megmutatta, hogy magyarság és kereszténység, kereszténység és magyarság egymástól elválaszthatatlan, és Nándorfehérvár hősei a keresztény Európát is védelmezték – még ha az nem is érdemelte azt meg… Így hát nekünk, magyaroknak Urunk színeváltozása kétszeresen is ünnep.

E napon szokás a szőlő és más gyümölcsök megáldása, amelyek maguk is átalakulnak, átváltoznak az érés során. E gesztus az élet, a bőség jelképe is.