Keserédes blues

Takáts Tamás a hazai rock ismert alakja, aki a Karthágó énekeseként vált népszerűvé egykoron, amely együttes mára ugyan nem oszlott fel, de némiképpen háttérbe szorult. Takáts Tamás ezután felbukkant a Senator és az East zenekarokban, majd önálló karriert is kezdett az úgynevezett blues-rock, vagyis a két műfaj találkozásának határmezsgyéjén – követve ezzel olyan hazai formációkat, mint például a Hobo Blues Band.

Új alakulata hamar népszerű lett sok blueselemet tartalmazó, de alapvetően rockos dinamikájú, ötletes szólókkal tarkított zenéjének köszönhetően. Az énekes ráadásul itt már a blues kedvenc hangszerén, szájharmonikán is elkezdett játszani, és nem szabad elmenni a fanyar humorú, társadalomkritikus és némileg provokatív dalszövegeik mellett sem – ezek egyfajta védjegyeik is lettek. Nem a filozófiai magasságok miatt, hanem az élet olyan egyszerű, hétköznapi megtapasztalásainak és igazságai­nak kimondása révén, mint hogy „ameddig nem vagyunk menők, addig nem harapnak a nők”: eredeti, blueshoz illő keserédes feeling. A pályaívben fel-felbukkan néhány meghatóan szép, őszinte ballada is, mint a Száll, repül című opus, amit Takáts Tamás fotóskollégánk, Somfai Sándor temetésén is elénekelt, a Duna közepén.

Mi sem természetesebb tehát, mint hogy a Takáts Tamás Blues Band rendszeres fellépője lett a paksi Gastro­blues fesztiválnak is. A most megjelent CD/DVD a zenekar 2000 és 2009 közötti felvételeiből, pontosabban az itteni koncertekből válogat.