Hirdetés

Egy új album bemutatásánál érdemes az előadó előző lemezét is meghallgatni, hogy önmagát ismétli-e, vagy észlelhető bármilyen értékelhető és előremutató változás. Nos, a brit James Arthur alapvetően nem módosított stílusán, valószínűleg nem is tudna saját bőréből kibújni, mindig önmagát adja, erős énekhangi adottságán szerencsére eleve nem is tud változtatni. Továbbra nincs benne mesterkéltség, viszont őszintén érzelmes, nem erőltetetten szenvelgő. Klipjei közül a Sleepwalking nagyon nyerő, hiszen egyedül gitározik, bejátszásként pedig a pusztában vágtató paripák fokozzák a hangulatot. A hangszerelés végig elsőrangú, az album címe pedig tökéletesen kifejezi azokat a történeteket, amelyeket a dalok egyenként kibontanak.

Korábban írtuk